| az albumról: |
Lajtha László (1892-1963) 1951-ben kezdte el kutatásait az ország nyugati megyéiben, ahol az egyházi énekek, népénekek mellett elsősorban a népi hangszeres muzsika, táncdallamok és táncok keltették fel az érdeklődését. 1951-57-ig főként Sopron megyében, 1959-63-ig többnyire Vas megyében végzett népzenegyűjtést és kutatást; vizsgálta a szöveg nélküli táncdallamok zenetörténeti, népzenei összefüggéseit. Nyugat-dunántúli gyűjtései során ismerkedett meg a soproni Tendl Pál cimbalmos-prímással, aki virtuóz hangszertudású, remek memóriájú muzsikusként Lajtha legfőbb "adatközlőjévé" vált és több tucat instrumentális dallamot szolgáltatott.
A más tájegységek zenei hagyományaitól eltérő kultúrát képviselő Tendl Pál repertoárját összegyűjtve Lajtha már 1955-ben egy gyűjtemény közreadását tervezte. "Egy cimbalmos-prímás műsorából" címmel. Tendl kitűnő hangszertudása és zenei emlékezete arra késztette Lajthát, hogy folytassa kutatásait a Dunántúl nyugati részén. Ezalatt a soproni zenekartól gyűjtött instrumentális dallamok bővültek a szombathelyi Csejtei Sándor és István, illetve a vépi Kányási Jenő és más cigánymuzsikusok által szolgáltatott anyaggal, miközben a dallamok életére és a táncokra vonatkozóan is értékes információkat jegyzett fel.
A bő évtizedes kutatómunka eredménye egy több kötetesre tervezett monográfia lett, amelyből Lajtha csak az első kötet anyagának tudományos feldolgozását és közrebocsátását végezhette el. A Népzenei monográfiák című sorozat ötödik köteteként jelent meg 1962-ben a Dunántúli táncok és dallamok I., amely a cimbalmos prímástól és zenekarától gyűjtött 48 táncdarab partitúráját tartalmazza, gazdag jegyzetanyaggal és bevezető tanulmánnyal. A sorozat folytatásául szánt Dunántúli táncok és dallamok II. anyagát még Lajtha útmutatása szerint jegyezték le. Ebben Tendl Pál zenekarától felvett verbunk, csárdás, lakodalmas játék és kanásztánc dallamokat kibővítette a Tendl-fiúk (Tendl Vilmos és Tendl József) repertoárjával. Róluk Lajtha így nyilatkozott: "... már kottát ismerő tanult muzsikusok, s mindkettő igen kitűnő a hangszerén" - ugyanakkor - "hagyományőrző mind a két Tendl fiú is" (Lajtha 1962. IX.) Miközben a tudományos köztudat általában úgy tartja számon, hogy Lajtha e kötetben szerette volna megjelentetni a Csejteiéktől felvett dallamokat is, itt csak egyetlen tőlük származó lassú csárdást készített elő közlésre (Gr 230 A/a), és úgy tervezte, hogy Csejtei és más dunántúli cigányprímások darabjait további kötetekben adja közre. "Az első köteten kívül, már most is három hasonló terjedelmű kötetnyi anyag vár kiadásra." (Lajtha 1962. XV.) A Csejtei-zenekar repertoárja végül Sárosi Bálint szerkesztésében látott napvilágot. (Lajtha László Instrumental Music from Western Hungary. From the Repertoire of an Urban Gipsy Band. Budapest, Akadémiai Kiadó 1988)
Az említett neves muzsikusok mellett Lajtha a korabeli Vas és Győr-Sopron megyét végigjárva több falusi zenész-dinasztia illetve muzsikus cigánycsalád zenei hagyományanyagát vizsgálta meg. Így például Kányási Jenő, Németh József, Nyári Dezső, Nyári Rudolf vagy Kis Lencse Antal és mások zenei tudását, szakmai kapcsolatait. Az ő játékmódjukban, dallamismeretükben is zenetörténeti, népzenei tanulságokat keresett lejegyzést végző tanítványai - Avasi Béla és Gábor Éva - segítségével.
Lajtha információ-gazdag jegyzetei alapján rekonstruálható az a falusi környezet is, amelyben a zenészek éltek, megtanulták és továbbadták a dallamokat: ahogy és amilyen alkalommal muzsikálták őket. A modern etnomuzikológia elvárásainak megfelelően pontos terepfelmérést készített, amelyben nem csak az adatközlők születési adatát rögzítette, hanem családi kapcsolataikat, zenei emlékezetüket is vizsgálta.
Lemezünk a Dunántúli táncok és dallamok I-II. kötetéhez készült hangzómelléklet, amelyen Lajtha László eredeti gyűjtéséből hallhatunk több mint száz dallamot.
A hanganyag szerkesztését Sebő Ferenc, a felvételek technikai rekonstrukcióját Németh István (MTA Zenetudományi Intézet) végezte.
Puskás Katalin
A Hagyományok Háza és a Néprajzi Múzeum közös kiadása.
|
