| az albumról: |
E gyűjteménnyel szeretnénk emléket állítani azoknak, akik életüket áldozták a hazáért, a szülőföldért.
Ezáltal is próbáljuk átmenteni az utókor számára e dalokat, melyek még inkább veszendőben vannak a kötelező katonai szolgálat megszüntetése után.
A dallam- és szöveglejegyzés, valamint a lemezmelléklet által bárkinek hozzáférhető e zenei anyag.
Más vidékeken is, e dalok segítségével, könnyebben felkutathatják, és összegyűjthetik az ottani énekeket, változatokat.
Ezért ajánlom e gyűjteményt mindenkinek, aki szereti népünket és annak dalait, hagyományait.
Nagy Lajos
Részlet a könyv előszavából:
Siklód, ahonnan e dalokat összegyűjtöttük, tiszta székely település. A Kis-Küküllő felső szakaszának vízgyűjtő területébe esik. Földrajzilag nem része a szűkebb értelemben vett Sóvidéknek, de néprajzilag oda sorolható. Egy időben még közigazgatásilag is a parajdi járáshoz tartozott. Volt önálló község, majd a hatvanas évek végén Etéd községhez csatolták, ahová jelenleg is tartozik. Sok szállal kapcsolódik Székelykeresztúrhoz, mivel e kedves kis városban sokan munkahelyet találtak és otthont teremtettek maguknak. Így jelen pillanatban több, Siklódról elszármazott él Keresztúron, mint ahányan a daluban laknak (kb. 300 személy).
1970-től 1976-ig Siklódon, szülőfalumban tanítottam, ahol akkor még pezsgő kulturális, társadalmi és a körülményeknek megfelelő gazdasági élet folyt. Éltek a népszokások. Voltak kulturális formációk, mint tánccsoport, színjátszó csoport, énekkar, zenekar. 80-nál több tagot számlált a "Siklódi lakodalmas"-t bemutató együttes. Létezett falumúzeum. Sportolhattak a fiatalok, a labdarúgás, kézilabda, röplabda, tekézés, asztalitenisz vagy sakk közül választva.
Tanítványaimmal többek közt népdalgyűjtést is végeztünk. Ez a tevékenység 1976 után csak alkalomszerűen folytatódott, mivel bekerültem Székelykeresztúrra az akkori pionírházhoz.
2004-ben, a siklódi falutalálkozó alkalmával, odavalósi férfiakból egy kis kórust toboroztunk, kb. 25 taggal és katonadalokat énekeltünk a keresztúri Tanulók Háza zenekarának kiséretében, a siklódi szobornál. E sikeres szereplés után elhatároztuk, hogy tovább folytatjuk tevékenységünket és összegyűjtjük azokat az énekeket, melyeket otthon szoktak énekelni. Így az 1970-76 közötti gyűjtőmunkának intenzívebb folytatása következett. Minden dalról hangfelvételt készítettem, leírtam a szövegét és lekottáztam a dallamát.
Újabb tagok kapcsolódtak be a tevékenységbe, amire szükség is volt, mert alig tudtuk egy-egy ének szövegét felidézni. Közben többször szerepeltünk Keresztúron, Siklódon és Kőrispatakon. Ezek során is bebizonyosodott, hogy összetartó, egymást segítő és tisztelő emberek laktak az Orbán Balázs által "protestáns szentföld"-nek nevezett Siklódon.
A gyűjtőmunkát katonadalokkal kezdtük. Ezt azért tartottuk fontosnak és időszerűnek, mert közben megszűnt a kötelező katonai szolgálat, s így az ahhoz kapcsolódó szokások és énekek feledésbe merülnek. Másrészt meg a faluban már nagyon kevesen maradtak ahhoz, hogy a hagyományokat tovább tudják éltetni. Könyv és hangzóanyag formájában az utókor számára is át tudjuk menteni azokat dalokat, melyeket a faluban, különböző alkalmakkor énekeltek. Nem szorítkoztunk csupán a népdalokra, hiszen egyformán kedveltek és ugyanolyan szeretettel énekeltek minden dalt. Így a gyűjteményben találunk népdalt, népies dalt és műdalt (indulót, háborús kesergőt és mást).
Nagy Lajos (gyűjtő)
A hangfelvételt László Csaba készítette.
Szerkesztette, vágta, és a borítót tervezte ifj. Nagy Lajos.
Szólóban énekelnek:
Barabás János, Demeter Eszter, Demeter Mózes, Márton András, Nagy Károly, Nagy Sámuel, Péter Géza, Péter Lídia, Szilveszter Géza
Csoportban énekelnek:
Bakó Sámuel, Balázs Géza, Barabás János, Bónis Levente, Gáspár Ferenc, Gáspár János, Gáspár Sándor, Györgyi Zoltán, Hegyi János, Kont Szilveszter, Márton András, Nagy Károly, Nagy Lajos, ifj. Nagy Lajos, Papp Tibor, Péter Géza, Szilveszter Géza
|
