| az albumról: |
A szöveg Dékity Márk nyersfordításai
Zenei rendező: Simon Jenő
Hangmérnök: Berényi István
Az "Igraj kolo" – "Járd a kolót" – című hanglemez a magyarországi délszlávok gazdag népzenei hagyományából nyújt ízelítőt. A magyarországi délszlávok, nemzeti hovatartozásuk tekintetében horvátok, szerbek és szlovének. A horvátok körében több etnikai csoportot találunk, amelyek magukat sokácoknak, bosnyákoknak, bunyevácoknak, rácoknak, Dráva-menti, Mura-menti, gradistyei horvátoknak nevezik.
Hazánkban megközelítőleg százezer délszláv él, főleg a déli és nyugati határ mellékén, valamint a Duna mentén Mohácstól Szentendréig, szétszórtan a magyar és más nemzetiségű lakosság között. Évszázadokkal ezelőtt a török uralom elől menekülve jöttek, vagy a hűbérurak jobbágyaiként telepedtek hazánk e vidékeire. A magukkal hozott népdalok egy része napjainkig megőrződött, más része az új környezeti hatásokra megváltozott, és új alkotások is születtek.
A következőkben a magyarországi délszláv népzene kitűnő ismerőjének, Vujicsics Tihamérnak tanulmányai alapján rövid zenetörténeti áttekintést nyújtunk, adózva ezzel a tehetséges és fiatalon elhunyt, nemzetiségét szerető szakember emlékének.
A széleskörű gyűjtéseire alapozott tanulmányai során Vujicsics Tihamér kiderítette, hogy a hazai délszlávoknál korábbi hangnemek csak részben őrizték meg az úgynevezett "nem temperált" formájukat, diatónikus színezésűvé váltak és ez egy újabb keletű vokális polifónia létrejöttét tette lehetővé.
A kiválasztott népdalok a népzenei anyagok ismertetését nem a nemzetiségi hovatartozás, hanem a jellemző nyelvjárások szerint csoportosítjuk. A jugoszláv határ mentén – Békés, Csongrád, Baranya, Bács-Kiskun és részben Somogy – a fővárosban és környékén élő horvátok és szerbek lényegében a horvát-szerb köznyelvvel azonos vagy ahhoz közelálló "sto" nyelvjárásban beszélnek.
Énekeik és dallamaik a szomszédos vajdasági és szlavóniai népzene kultúrájához kapcsolódnak, de sok olyan régi – elsősorban szokásokhoz kötött – anyagot is megőriztek, amelyek többé-kevésbé megegyeznek az ilyen jellegű hercegovinai és tengermelléki népzenével. Különösen az átai trió, a drávasztárai kórus előadásában tapasztalhatunk ősi vonatkozásokat. Ezekre a területekre a szövegek nélküli kólók, Baranyában és Bács-Kiskunban néhány páros és hármas tánc tipikus dallamai a jellemzőek, amelyeket a mohácsi, a deszki és a garai népizenekarok előadásában hallhattunk.
A "sto" nyelvterületről fontos még tudni, hogy a dallamok két, sőt három szólamban jelentkeznek. A moll-jellegű dallamok dúr-harmóniákkal párosulnak. Mivel a dalok aránylag szűk hangterjedelemmel rendelkeznek, csakis a többszólamú leőadásban bontakoznak ki teljes szépségükben, erőteljes zenei és költészeti arculatukban.
A Mura-menti Zala megyei horvátok a "kaj" nyelvjárást beszélik. Sajátságos zenei anyagukat a molnári kórus képviseli. Zenéjükben nagy számban maradtak fenn a régi magyar, pentaton hangsorú dallamok. Az újabb stílusú csárdásokban teljes átvételeket is tapasztalhatunk. A szövegek azonban általában nem tükörfordításai a magyarnak, hanem önállóak. A szövegköltés és rögtönzés máig is él. Egyetlen délszláv népcsoport, amely nagy előszeretettel használja a citerát.
Az osztrák határ mentén – Vas és Győr-Sopron megyében – élő horvátok a "ča" nyelvjáráshoz tartoznak. E táj népzenéjét a Harangozó – Timár duó képviseli. A régi, az óhazából hozott melódiák és szövegek csaknem teljesen elfelejtődtek. Csupán az alexandrinus párvershez való gyakori ragaszkodás őriz valamit a múltból. A mai állapotok ismeretében elmondhatjuk, hogy sok az egyezés a cseh és a nyugat-morva, valamint a szlovák anyaggal dallamban és szövegben egyaránt.
Feltűnő az újabb magyar-, főleg a "cigányzene" hatása is. A viszonylag egyszerű dallamaik báját és lendületét a ritmikus előadásmód adja.
A Vas megyében, Szentgotthárd környékén élő szlovének dalai a legkevésbé tanulmányozottak, talán mert sokáig német-osztrák eredetűnek tartották őket. Ma már egyértelmű, hogy a terc- és sext meneteket kedvelő előadásmód alpesi hatést mutat, de eredeti szlovén szövegekkel.
A népek és nemzetek közeledése, barátságának elmélyülése, a tömegkommunikációs eszközök rohamos fejlődése és elterjedése újabb és újabb hatásokat vált ki a magyarországi délszláv népzene alakulásában és formálódásában is.
A rádió, a televízió, az idegenforgalom, a hivatásos és amatőr együttesek kölcsönös vendégszerepléseinek világában ma már a hazai délszlávok között is terjednek a jugoszláv zeneszerzők népdalok stílusában létrehozott művei, de az úgynevezett "vásori dalok" (nóták) is. Ennek illusztrálására választottuk Bárácz istván előadásában a "Maramica" című dalt, amely a kitűnő előadó népszerűségének köszönheti, hogy sokan népdalként kedvelik. Hisszük, hogy ez a hanglemez, amely egy csokorra valót tartalmaz a hazánkban élő délszlávok népzenéjéből, betekintést nyújt a népzene minden kedvelőjének e népcsoportok gazdag dallamkincsébe.
Gyurok György
|
