Jó estét, jó estét, szerencsétlen anya (A gyermekgyilkos anya balladája) gyűjtés   előadó: Domonyi asszonyok etnikum: magyar album: Daloló, muzsikáló tájak: Galga vize szép csendesen kanyarog. Népzene a Galga-vidékről szerkesztő: Máder László kiadó: Radioton kiadás éve: 1989 gyárt. szám: SLPX 18176 az albumról: Zenei rendező: Alföldy Boruss István - B/1, 2, 6, 7 Király László - B/3 Szendrői Sándor - B/4, 5 Mintegy félúton a Duna-kanyar és a Mátra bércei között három megyén keresztül folyik a Galga; vize a Zagyván át a Tiszába ömlik. A Galga-vidék már századunk első felében fölkeltette a hagyomány kutatóinak és barátainak figyelmét sajátos, sokágú népművészetével. Az itt élő magyar, szlovák és német lakosság – megcáfolva a Budapest-közelség általános fakító-sorvasztó hatását – nem felejtette el dalait, táncait, szokásait, nem dobta el viseletét úgy, mint a fővárostól délre és nyugatra fekvő falvak többsége. A szemet-fület gyönyörködtető sokszínű hagyományt számot idős és ifjú népművész, meg mind több helyi együttes őrzi és ápolja. Bartók Béla századunk elején járt itt, gyűjtéséből népzenénknek mindhárom jelentős csoportja feltárult, egyes dalai közkinccsé váltak – gondoljunk például a régi stílusú "Szántani kék, tavasz vagyon", a három-négyszáz éves "Rákóczi-dallamkör"-höz tartozó "Kecskemét is kiállítja" és az új stílusú "Ablakomba, ablakomba" kezdetű dalokra. A két háború közt. főleg pedig az ötvenes évektől fogva egyaránt föllendült a népzene gyűjtése és szervezett újjáélesztése, kivált az alsó völgyszakaszon: Aszód környékén. Az itt működő hagyományőrző együttesek – népdalkörök, táncegyüttesek stb. – az ország élvonalába tartoznak, hangvételük és dallamkultúrájuk szervesen, hitelesen folytatja apáik-anyáik örökségét. A Galga-vidék népzenéje alapjában az északi dialektusnak – közismertebb nevén a "palócföldnek" – legdélibb, félszigetszerű nyúlványa. Két igen jellemző vonása a sokfajta énekes népszokás és az énekes hangvételnek, tempóvételnek, előadásmódnak szavakkal alig leírható eredetisége, egészséges-természetes tömörsége, mely még az új stílusú dalokat is áthatja. Talán csak a hangszerkultúra halványodott el századunkra: igen megfogyatkoztak a furulyások, citerások, vonósbandában játszók és teljesen kivesztek a dudások. Az itt élő szlovákság és magyarság zenei hagyománya alig különbözik egymástól. Sokszázados együttélés következtében nagyfokú hasonlóság alakult ki dallamokban, énekes népszokásokban és hangszerkultúrában. A lemezen hallható két szlovák dal a "Ködellik a Mátra" illetve egy "Rákóczi dallamkör"-höz tartozó magyar karácsonyi ének zenei testvére. Mivel teljesen feltáratlan falvak is akadnak e vidéken, további gyűjtőmunka még sok lappangó értéket fedezhet föl, újabb lemezekhez adva anyagot. Ízelítőnk így is arányos keresztmetszetet nyújt a gyermekdaloktól a balladákon és szokásénekeken át az új stílusú dalokig: az eredeti, magaérlelte formáktól tudatosan összeállított csokrokig: az énekszótól a hangszerkísérte dalokon át a szövegtelen táncdallamig. Olyan országos hírű született népművészek is hallhatók, mint a turai Tóth Lajtos Mihályné és Szaszkó József, a hévízi Zsíros Ferencné és leánya, Tóth Gáborné, Zsíros Margit, vagy a mácsai "polihisztor-népművész" Vankó Imréné Dudás Juli. Ha testileg kevesen is élnek már köztünk, szívük-lelkük kincseit szerencsére reánk hagyták, reánk bízták. Olsvai Imre