Szigetközi dudanóták   előadó: Fábián Éva és tanítványai etnikum: magyar vármegye: Győr tájegység: Észak-Dunántúl (Dunántúl) nagytáj: Dunántúl szöveg: Ne csicseréssz, ne fütyöréssz, Ne törd a kertünkön a rést. Úgyis hjába töröd a rést, Mert az enyém sohasem léssz. Irigyeim sokan vannak, Mint a kutyák, úgy ugatnak, Hagyok nekik víg napokat, Hadd ugassák ki magukat. Mindig kértelek a jóra, (Hogy) ne menj a csárdaajtóra, Mert az néked nem jön jóra, Vasat vernek a lábadra. *** A pallú lócán, a pallódeszkán Nem leszek többé nyoszolyóleány. Ha leszek, leszek, menyasszony leszek, Vőlegény mellett rozmaring leszek. Ha leszek, leszek, menyasszony leszek, Vőlegény mellett legszebbik leszek. *** Derék gyerek a töcsök, Házasodni készül. Megkéreti a legyet, Veszi feleségül. A légy nyalja-falja Töcsök pici száját, A töcsök is megynomja a légynek derekát. Odaugrik az ürge, Vőfély akar lenni, Azután meg a hörcsög Társa akar lenni. Meg is mondta a töcsök Mind a kettőjüknek, hogy Násznagy után nézzenek Ennek mennyegzőnek. Róka lett a prímás, Szúnyog a szekundás, Egér lett a cimbalmos, Görény a trombitás. *** Tik, lúd mája jó lesz vacsorára Kert alatt az ítélet, Faluba is bejöhet, Öreganyám krumplit ültet, Minden likba egyet ültet, Beleteszi, kiveszi, beleteszi, Kiveszi. *** A csarnokba az író, Belehullott a bíró, Nem lepi be, belepim belepi, A csarnokba az író, Belefulladt a bíró, Nem lepi be, belepi, belepi. *** Tikot fogtam megölőre, Nem ül többet az üllőre, Inkább ül a ciberébe-bebe-rebe, Asztalomnak közepére. Három piros vánkos csúcsa, Mit álmodtál az éjszaka, Nem álmodtam én egyebet, Eszem a csalfa szemedet. album: Ég felettünk, ég alattunk. Magyar dudazene szerkesztő: Juhász Zoltán kiadó: A bt. kiadás éve: 2000 gyárt. szám: A BT 007 az albumról: Közreműködik: Pál István - duda (2a, b, 13a), ének (2b, 12, 13b) Dsupin Pál - duda 1, 2b, 5, 13a), furulya (4, 6), ének (13b) Istvánfi Balázs - duda (2b, 11, 13a), ének (1, 13b) Juhász Zoltán - duda (2b, 3, 7, 9, 13a, b), furulya (4, 6, 12), ének (1) Sáringer Kálmán - furulya (4, 6), ének (1) Koncz Gergely - hegedű (3) Fábián Éva, Horváti Kata, Juhász Katalin, Kristály Ágnes - ének (3, 9, 13b) Fábián Éva és tanítványai: Bényei Csenge, Damásdi Szilvia, Komáromi Bori, Kosztik Anett, Tóth Bernadett, Strasser Anett, Vagyoczky Györgyi - ének (8) Berecz András - ének (1, 3, 6) Agócs Gergely - ének (1, 3, 10, 13b), furulya (12) Szabó Zoltán - ének (1) Hangmérnök: Szalai László Digitális utómunka: Honéczy Zoltán Zenei rendező: Kelemen László Műszaki szerkesztő: Szilasi Marianne Fordította: Sue Foy Grafika: Kaszta Mónika A felvételek a Fonó Budai Zeneházban készültek, 2000-ben. "Mit akarsz – támadt a tüzes fekete bika a juhászra karácsony éjfelén, a keresztúton. – Jó dudás akarok lenni – felelt bátran a juhász. – Az leszel, de a lelked a mienk – mondta az ördög, mert ő volt a tüzes bika, és elment." Azóta ott szól a duda a legelőn, a lakodalomban, kocsmában és keresztelőn, a törvényt nem ismerő farsangi bálban és a törvény születését ünneplő éjféli misén. "Első musicajon az bordó síp, avagy duda is..." – írja a krónikás a XVII. század magyarjairól. Dudazene szól ezen a lemezen is. A hagyomány utolsó képviselője, a 81 éves juhász, Pál István és három tanítványa – Dsupin Pál, Istvánfi Balázs és Juhász Zoltán – szeretné megmutatni, milyen is ez az ördögtől kivívott, mégis az ember szolgálatába állított zene, milyen ez a hangszer, amelynek ősét minden bizonnyal még keletről hoztuk magunkkal. A magyar duda rokonát fedezhetjük fel a volga-vidéki marik hangszerében, a VI. századtól hazánk földjén élő avarok csontsípjaiban, de a velünk együtt élő erdélyi románok, szlovákok, gorálok, horvátok, szerbek dudáiban is. A mai magyar duda megőrizte keleti ősének kettős "sípszárát". Sípjai is ahhoz hasonlóan egynyelves nádsípok. A sípszár egyik ágán, a "dallamsípon" oktáv terjedelmű hangsor játszható. A másik á g– a "kontrasíp" – a dallam alaphangját és az attól kvarttal mélyebb kísérőhangot váltogatja. A harmadik szólamot a "bordósíp" adja, folyamatosan zúgó mély hangjával. Talán mondani sem kell, hogy mindehhez a fából készült "duda-szerszámhoz" az első bőrtömlőt az ördög kutyájáról nyúzták le a vakmerő régi pásztorok. A "dudafejet", a sípszárat a bőrhöz csatlakoztató fatőkét is az ördög faragta először kecskefej formára. Sajátos a magyar dudán megszólaló zene is – dudanóták, kanász-táncok, motivikus duda-cifrák, pásztornóták, betyárnóták valók dudára. Régi karácsonyi énekeinket is ez a hangszer kísérte a betlehemes játékban és az éjféli misén – dallamukban ezért erős a dudazene hatása. Ugyanezt a duda-hatást érezzük a nyári napforduló ünnepének, a virágos Szent János-napi tűzugrásnak énekeiben, de a téli napfordulót ünneplő dozmati regösének dallamában is. A tűzugrás szertartása a tűzgyújtással kezdődik ("tüzét megrakatja..."), majd a három jelkép-virág tűzbe dobásával folytatódik. "Virágom, véled elmegyek, virágom, tőleg el sem maradok" – éneklik a lányok "vetélytársaiknak", a kenyér, a bor és a szerelem virágainak, mintha csak velük égnének el a tűzben. Ezután, a tűz átugrálásakor hangzik el a párosító ének ("meggyullandó..."), majd a tüzet elhagyó, elaltató, Máriát, bölcsőt, Magyarországot idéző dal. Az utolsó nóta ismét a búzáról és a kenyérről – a Napról és Jézusról – emlékezik meg. Hosszú, mint a szentiváni ének – tartja a mondás, méltán, hiszen maga a rítus is hosszú. A regösénekben lejátszódó esemény, Szent István és a csodaszarvas találkozása a vízparton éppen a téli napforduló idején játszódik le az égbolton is. A vadászó nyilas, a "halastó állásnak" megfelelő Vízöntő és a szarvas állatot jelképező Bak jegyei követik egymást ebben az időszakban. Dudazene nemcsak dudán szólhat – "dudásan" lehet dalolni, furulyázni, hegedülni is. Sok helyen, ahol a XX. században már nem akadtak dudásra a kutatók, más hangszerek játékmódjában, illetve a dallamokban, az éneklés módjában fedezték fel a dudászenét. A legerősebben a Felföld őrizte meg ezt a régi hagyományt. Mi is ennel a vidéknek a zenéjét mutatjuk be – Pál István és pásztor őseinek nógrádi örökségét, valamint a Szigetköztől Borsodig húzódó vidék régi dudásainak fonográfon, magnetofonszalagon megörökített, általunk újjáélesztett hagyományát. Juhász Zoltán