| az albumról: |
A lemezen lévő 37 zenei példa a Finn Irodalmi Társaság (SKS)nagylelkű ajándékaként kerül a magyar hallgatók elé. A teljes anyagot ők gyűjtötték, ők vették fel és ők is őrzik a Társaság felbecsülhetetlen értékű archívumában. A felvételek szinte az egész XX. századot felölelik. A tammerkoski hídon c. éneket (A16) 1904-ben rögzítették, s ez ma is kitűnően szól. A legkésőbb készített felvétel (A6) 1978-ból való.
A lemez anyagának nagy része hangszeres: tipikus finn kantele-játék. A kantele régi, hagyományos formája öthúros, de manapság már 36-húros kantele is létezik. Többnyire szólóhangszer, néha hegedűvel, klarinéttal és énekkel társul. Kivételesen hangutánzó szerepet is kaphat, mint pl. a Harangok c. darabban (A1). A finn népi hangszerek közül a lemezen megszólal a pásztorkürt, a fakürt, a nádsíp, egy lyuk nélküli furulya, valamint egy okarina és több hegedű is. Legáltalánosabbak a déli hatásra utaló polgári táncok: a polkák, a mazurkák, a keringők és indulók, és az is jellegzetesnek mondható, hogy egy zeneszámot - egy-egy közösségben - valakinek a táncáról neveztek el, pl. Kouva asszony polkája (B20). Az énekelt példák között három ún. kalevala-dallam szerepel (B1, 2, 3), jóllehet csak egynek a szövege csatolható a nagy eposzhoz. Megindító az édesanyja halálát fájdalmasan panaszoló leány anya-siratója (B6). A falusi élet reális ábrázolását jelzik a beszéd és a dallam határán mozgó jószághívogatók (B7). Mindhárom műfaj a régi, autentikus finn népzenei hagyomány jellegzetes képviselője.
Vikár László
|
