Kelj fel, gazda, kelj fel gyűjtés   előadó: négy férfi előadásmód: beszéd, ének műfaj: regösének etnikum: magyar település: Kávás vármegye: Zala tájegység: Dél-Dunántúl nagytáj: Dunántúl gyűjtő: Pesovár Ernő, Jámbor Márta, Dömötör Sándor felvétel helye: Kávás felvétel időpontja: 1957 szöveg: Megjöttek szegény Szent István szolgái hideg, havas országból. Kinek füle, kinek keze lefagyott. A ti adománytokból akarjuk meggyógyítani. Mondjuk-e vagy nyomjuk? *** Kelj fel, gazda, kelj fel, Szállott Isten házadra Sorjával, seregével, Szárnyas angyalával, Telített asztalával, Tele poharával. Rét ökör, régi törvény, Haj, regö rejtem! Amott keletkezik Az égen egy pázsit, Abban legelészik Csodafiú szarvas. Csodafiú szarvasnak Ezer ágú bogán Ezer misegyertya ég. Gyújtatlan gyulladjék, Oltatlan aludjék. Rét ökör, régi törvény, Haj, regö rejtem! Nékünk az Úr Isten Azt is megengedte, A szent oltár Mi asztalunk lehessen, Misemondó ruha Mi abroszunk lehessen, A szent kehely Mi poharunk lehessen. Rét ökör, régi törvény, Haj, regö rejtem! leírás: A regölés bőségvarázsló és párokat összebűvölő művelet, a téli napforduló ősi ünnepének maradványa. A regösének eredete a honfoglalás előtti időkbe nyúlik vissza. Finnugor örökség, mediterrán dallamalkotás és nyugat-európai hatások ötvözete, mely valószínűleg a kereszténység felvétele után, az Árpád-korban nyerte kikristályosodott, máig továbbhagyományozott formáját. A Dunántúlon ismerik, néhány székely változata pedig a valamikori általános elterjedtségre enged következtetni. album: Karácsony, húsvét, pünkösd a zenei néphagyományban szerkesztő: Paksa Katalin kiadó: MTA Zenetudományi Intézet kiadás éve: 2004 gyárt. szám: AKKCD 13/2004 az albumról: Bálint Sándor születésének 100. évfordulójára. Eredeti népzenei felvételek a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete és a Néprajzi Múzeum archívumából. Bálint Sándor Karácsony, húsvét, pünkösd című könyve az egyházi év legnagyobb ünnepeinek, "lényegében tehát a Jézus evangéliumi életétől ihletett ünneplő hagyománynak, családi devóciónak és közösségi, társadalmi kultusznak, továbbá a mindennapi élet liturgikus eredetű (paraliturgikus) képzetkörének áttekintése." Ez az áttekintés az énekes-zenés hagyományra is kiterjed, énekszövegeket idéz, énekes szokásokat tárgyal. Összeállításunkban e tradíció zenei oldalát, annak gazdagságát és sokrétűségét szeretnénk bemutatni. A felcsendülő dallamok döntő többsége megtalálható a szomszédos és a távolabbi európai népeknél is különféle helyi változatokban. Nyelvünk prozódiája, régi népdalaink parlando-rubato előadásmódja és melodikus vonásai, továbbá díszítéstechnikája nálunk is sajátos magyar hagyománnyá formálta e dallamokat, melyek története a középkortól a 20. századig ível. Fennmaradásukat énekeskönyvek, imakönyvek, ponyvai nyomtatványok és kéziratos füzetek segítették, dallamukat azonban tisztán a szájhagyomány, az eleven közösségi gyakorlat éltette és közvetítette szinte napjainkig. CD lemezünk eredeti népzenei felvételeken mutatja be Bálint Sándor által idézett énekeket, szokásokat, pontosabban azoknak hangfelvételen rögzített változatait, amelyeket a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete és a Néprajzi Múzeum archívumának anyagából sikerült azonosítanunk. A válogatás során előnyben részesítettük a valóságos néprajzi alkalmak során ("funkcióban") készített felvételeket, valamint a csoportos éneklést, továbbá az előadásmód érzelemgazdagságát, élményszerűségét. A darabok zömét az 1950-es és 1990-es évek között gyűjtötték, közülük legtöbbet a 60-as években. A válogatás a teljes magyar nyelvterületet képviseli, vagyis dunántúli, felföldi, alföldi, erdélyi és bukovinai, valamint moldvai dallamokat foglal magában. Az énekszövegeket köznyelvi alakban, a nyilvánvaló szóbotlásokat, szövegromlásokat kiigazítva közöljük. Paksa Katalin Hangrestaurálás: Németh István