A dúsgazdag siralma gyűjtés   előadó: Viteskicsné Kola Mária, Kovács Ferencné Kola Vera előadásmód: ének etnikum: magyar település: Lacháza vármegye: Verőce tájegység: Dunántúl nagytáj: Dunántúl gyűjtő: Kiss Lajos felvétel helye: Lacháza felvétel időpontja: 1969 szöveg: Kéjjel élő dúsgazdagnak veszedelmét, Szentírásból hallottátok temetését. A pokolban sok kínokban Halljátok most kesergését! Ó, bút látott, sok kínt valló gyarló testem, Mely nagy kínba, siralomba érted estem! Éjjel-nappal jajgatással Magam csak vesztem, süllyesztem. Ó, hervasztó, szívfonnyasztó nyavalyáim, Engem vesztő s megemésztő nagy kínjaim! Sokasodnak, szaporodnak Szívmardosó skorpióim. Ó, hol vagytok, hogy nem láttok, jó barátim, Velem bánó, engem szánó jó rokonim, Ó, szerelmes, édes-kedves Régi sok jóakaróim! leírás: Régies hagyományú peremvidékeken - katolikus székelyek, bukovinaiak és moldvaiak, valamint református dél-dunántúliak között - fennmaradt 17. századi dallam, mely szerepel a Cantus Catholici énekeskönyvben (1651) és Deák-Szentes kéziratban (1774). Halottas énekként is használatos. album: Karácsony, húsvét, pünkösd a zenei néphagyományban szerkesztő: Paksa Katalin kiadó: MTA Zenetudományi Intézet kiadás éve: 2004 gyárt. szám: AKKCD 13/2004 az albumról: Bálint Sándor születésének 100. évfordulójára. Eredeti népzenei felvételek a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete és a Néprajzi Múzeum archívumából. Bálint Sándor Karácsony, húsvét, pünkösd című könyve az egyházi év legnagyobb ünnepeinek, "lényegében tehát a Jézus evangéliumi életétől ihletett ünneplő hagyománynak, családi devóciónak és közösségi, társadalmi kultusznak, továbbá a mindennapi élet liturgikus eredetű (paraliturgikus) képzetkörének áttekintése." Ez az áttekintés az énekes-zenés hagyományra is kiterjed, énekszövegeket idéz, énekes szokásokat tárgyal. Összeállításunkban e tradíció zenei oldalát, annak gazdagságát és sokrétűségét szeretnénk bemutatni. A felcsendülő dallamok döntő többsége megtalálható a szomszédos és a távolabbi európai népeknél is különféle helyi változatokban. Nyelvünk prozódiája, régi népdalaink parlando-rubato előadásmódja és melodikus vonásai, továbbá díszítéstechnikája nálunk is sajátos magyar hagyománnyá formálta e dallamokat, melyek története a középkortól a 20. századig ível. Fennmaradásukat énekeskönyvek, imakönyvek, ponyvai nyomtatványok és kéziratos füzetek segítették, dallamukat azonban tisztán a szájhagyomány, az eleven közösségi gyakorlat éltette és közvetítette szinte napjainkig. CD lemezünk eredeti népzenei felvételeken mutatja be Bálint Sándor által idézett énekeket, szokásokat, pontosabban azoknak hangfelvételen rögzített változatait, amelyeket a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete és a Néprajzi Múzeum archívumának anyagából sikerült azonosítanunk. A válogatás során előnyben részesítettük a valóságos néprajzi alkalmak során ("funkcióban") készített felvételeket, valamint a csoportos éneklést, továbbá az előadásmód érzelemgazdagságát, élményszerűségét. A darabok zömét az 1950-es és 1990-es évek között gyűjtötték, közülük legtöbbet a 60-as években. A válogatás a teljes magyar nyelvterületet képviseli, vagyis dunántúli, felföldi, alföldi, erdélyi és bukovinai, valamint moldvai dallamokat foglal magában. Az énekszövegeket köznyelvi alakban, a nyilvánvaló szóbotlásokat, szövegromlásokat kiigazítva közöljük. Paksa Katalin Hangrestaurálás: Németh István