| | | Éjjel, nappal | | | | előadó: | Dobogó Kő együttes, Taskovics Judit, Korom Attila, Papp Gyula | | etnikum: | magyar | | szöveg: | Sokat néztem fel az égre,
A babonás messzeségre,
Láttam, hogy sok csillag ragyog,
Hívogattak az angyalok,
Elindultam odaértem,
Utamról sohasem tértem.
Elindultam odaértem,
Utamról sohasem tértem.
Csillagcsókos menyasszonyom,
Ezer kérdés az ajkamon,
Szorítana erős kezem,
Merre lehetsz, azt kérdezem,
S hol találom csillagomat,
Fehér, égi galambomat.
S hol találom csillagomat,
Fehér, égi galambomat.
Éjjel, nappal mindig iszom,
Soha ki nem fogyatkozom,
Árok, árok, keskeny árok,
Nem reméltem, hogy így járok,
Beleestem benne vagyok
A búbánat rabja vagyok.
Beleestem benne vagyok
A búbánat rabja vagyok.
Fölébredek s odamegyek,
Ahol magosak a hegyek,
Fölnézek a tetejére,
Ott ragyog a csillag fénye,
Az a szép fény hű oltalom,
Szerelmemet sosem hagyom,
Az a szép fény hű oltalom,
Szerelmemet sosem hagyom.
| | album:
| Dobogókő | | kiadó: | Hangsodrony Bt. | | kiadás éve: | 2004 | | gyárt. szám: | DKCD 002
| | az albumról: |
Dobogó Kő:
Ökrös Csaba - hegedű, ének
Deák András - szólógitár
Demeter Zoltán - ritmusgitár
Farkas András - dob
Farkas Gábor - basszusgitár
Magyar Gábor - ének
Nagy Zoltán - duda, furulya, ének
Szőke István Attila - versíró
Közreműködik:
Egerer Tímea - énekkíséret (2, 7)
ifj. Jászai László - szavalat (8, 12)
Korom Attila - ének (3, 4, 5, 6, 9, 11)
Lengyel Melinda - énekkíséret (2, 7)
Papp Gyula - billentyű (4)
Szalóki Ágnes - ének (2, 11)
Taskovics Judit - ének (4, 7, 12)
A hangfelvétel az ARION hangstúdióban készült 2004-ben.
Hangmérnök: Horváth János
"Minden művészetnek joga van ahhoz, hogy más előző művészetben gyökerezzék, sőt nem csak joga van, hanem kell is gyökereznie. Miért ne volna akkor jogunk a népi művészetet is ilyen gyökértartó szerephez juttatni?
Bartók Béla
"Ha a nemzeti kklasszicizmus annyi, mint egy nemzet lelkét tökéletes formában kifejezni, akkor addig klasszikus zenét másban, mint a néphagyomány néhány ezer dallamában nem találunk. Ez egyelőre a legtökéletesebb zenei kifejezése a nemzeti léleknek.
Téves utakon jártak, akik e szilárd alap nélkül akartak magyar zenekultúrát építeni. Nem is ennek hangzatos emlegetésében volt hiány eddig, hanem az alap valóságos megismerésében. Eredeti környezetében megismerni keveseknek volt alkalma, mert művelt rétegünk a néptől vagy teljesen elszakadt, vagy idegen származásánál fogva nem is volt vele soha kapcsolatban. Ehhez járul az, hogy a közönség a zenében még nem tud annyira különbséget tenni jó és rossz közt, mint ahogy talán tud a népművészet többi ágában. Zenei köztudatunk akkor lesz, mikor az egyötödnyi kisebbség is magáévá teszi a négyötödnyi többség magyar zenei érzését, amire ma még idegenkedve néz. Ha nem áll erre az alapra, gyökértelenül hányódik az egyetemes kultúrában, vagy a nemzetközi félműveltségben.
A hagyomány formái változhatnak, de lényege ugyanaz marad amíg él a nép, melynek lelkét kifejezi. S eljön az idő, mikor a művelt réteg a néptől átvett hagyományt új, művészi formába öntve újra átadhatja a nemzeti közösségnek, a nemzetté vált népnek."
Kodály Zoltán
|
|
