Brácsos csárdás   előadó: Szerényi Béla, Borbély Mihály, Lányi György, Kóta Judit előadásmód: tekerő, brácsatambura, kontra, ének etnikum: magyar település: Tápé vármegye: Csongrád tájegység: Dél-Alföld nagytáj: Alföld felvétel helye: Budapest, Főnix Stúdió felvétel időpontja: 2005 szöveg: Monostori zöld erdőben születtem Apám sem volt, mégis fölnevelődtem, Nevelődtem, mint erdőben a rózsa, Volt szeretőm már hat éves koromba’. Monostori zöld erdőben van egy fa, Oda van a kis pejlovam hajnalba’ Hosszúra van a kötele eresztve, Régi babán, nem vagy még elfeledve. *** Kikötöm a lovam szomorúfűz fához, Lehajtom a fejem két alsó ágához, Lehajtom a fejem a rózsám ölébe, Hullajtom a könnyem a gyászos kötőjébe. Nem csak az az asszony, kinek szép lánya van, Hanem az is asszony, kinek szép fia van, Szépen fölneveli, szárnyára ereszti, Könnyes szemmel nézi, hogy a császár viszi. *** De szépen szól a katonabanda, Magyar fiúk masíroznak rajta, Masíroznak idegen országba, Oroszország külső határára. Jaj, Istenem, hogy kell azt megszokni, Hogy kell azt az orosz lányt szeretni, Ha ölelem, karjaim elhalnak, Ha csókolom, könnyeim hullanak. *** Bukovina környes-körül füstölög, Károly király rézágyúja mennydörög Szólnak az ágyúk, ropognak a fegyverek, Most látszik meg, hogy ki a magyar gyerek. Magyar gyerek kőből van kifaragva, Szembe is áll akármennyi orosszal, Szervusz fiúk, Isten veletek lányok, Én már elmék, nem járhatok hozzátok. *** Ez a legény kiment az erdőbe, Lefeküdt a hársfa hűvösébe, Kelj fel legény, odavan a kalap, Csak az a szép göndör hajad maradt. Ez a kislány kimén az erdőbe, Lefekszik a hársfa hűvösébe, Kelj fel kislány, odavan a kendő, Elvitte a régi volt szerető. *** Sárgarigó fölszállott a fára, Búsul szegény, elhagyta a párja, Engemet is elhagyott a babám, Árva vagyok, mint a rigómadár. Búza, búza, de szép tábla búza, Vége kinyúl a nagy országútra, Kis tápai legények aratják, Jaj de szépen asztagba is rakják. Árpa, árpa, de szép tábla árpa, Közepébe van egy száraz nyárfa, Száraz nyárfa megvan levél nélkül, Én is megvagyok szerető nélkül. *** Verje meg az Isten azt az édesanyát, Aki katonának neveli a fiát, Húsz évig neveli világ pompájával Húsz év után pedig öltözteti gyászba. Amerre én járok, még a fák is sírnak, Gyönge ágaikról zöld levelek hullnak, Hulljatok levelek, rejtsetek el engem, Mert az én kedvesem mást szeret, nem engem. *** A tápai bírónak, De szép hat lovat hajtanak, Ellopnám az éjszaka, Hogyha rám nem virradna. Alig hasad a hajnal, Jön a zsandár a vassal, Ráteszi a kezemre, Úgy kísér a börtönbe. Bíró uram, jó napot, A maga rabja vagyok, Jól nézzen a szemembe, Kísérjen a börtönbe. Loptam lovat, lopok is, Ha fölakasztanak is, Úgyis mit ér az élet, Ha a rózsám nem szeret. *** Hosszú farkú fecske, Bácskai menyecske Ugyan hogyan jöttél ide, Az idegen földre. Nem magamtól jöttem, Kis pejlovam hozott, Sej, de mind a négy lábáról A patkó lehullott. Csak egy kocog rajta, Az is kotyog rajta, Gyere kovács jóbarátom, Szoringasd meg rajta. Rá is kopogtatom, Rá is szoringatom, Még az éjjel a galambomat Körülcsókolgatom. album: Padkaporos bál. Dél-alföldi táncmuzsika szerkesztő: Szerényi Béla kiadó: Téka Alapítvány kiadás éve: 2005 gyárt. szám: TVM 121 az albumról: Bartha Zoltán Ágoston – tekerő Bársony Mihály (archív felvételről) – tekerő Berán István – esz-klarinét Borbély Mihály – esz-klarinét, brácsatambura, tárogató Havasréti Pál – tekerő, bőgő, ének Istvánfi Balázs – duda Kóta Judit – ének Lányi György – duda, kontra Legeza Márton – tekerő Németh András – tekerő Szerényi Béla – tekerő Tárnoki Beatrix – ének Bársony Mihály Népdalkör Idézet a kísérőfüzetből: PADKAPOROS BAL DÉL-ALFÖLDI TÁNCMUZSIKA Lemezünkkel azon mestereink emlékének szeretnénk adózni, akiktől többünknek személyesen is alkalmunk adódott a Dél-Alföld muzsikáját megismerni. Egyúttal a néptáncosok mindennapi gyakorlatához igyekszünk stílusos és hiteles tánczenei válogatást közreadni, s remélhetőleg a dél-alföldi dallamok iránt érdeklődő muzsikus tanítványok is jól hasznosítják majd kiadványunkat. Ezért arra vállalkoztunk, hogy elsőként három település: Szentes, Tápé és Tiszaalpár hagyományos tánczenéjét és szokásdallamait dolgozzuk fel. A rendelkezésre álló zenei anyag szerencsére bőséges, de még a táncházas közönség és a zenész-táncos szakma előtt is úgyszólván ismeretlen. Lemezünkhöz elsődlegesen olyan dallamváltozatokat kerestünk, amelyek eddig nem voltak használatban. Azt is szem előtt tartottuk, hogy minél hitelesebb pillanatképeket tudjunk megjeleníteni. Mivel azonban a Dél-Alföldről nem maradt fenn funkciójában rögzített tánczene (lakodalmi vagy báli felvétel) a rekonstruált táncfolyamatok alapjául szolgáló gyűjtéseket különböző helyszínekről és különböző időpontokból válogattuk. Így esett választásunk Gállfy Lajos 1916-os szentesi gyűjtésére, amelynek több mint 150 dallama mind a mai napig kéziratban, publikálatlanul áll. Az itt megszólaló dallamok a XIX. század végének hangulatát idézik (8) A lassan fölbomló hagyományos közösségek meglévő régi énekei közé beékelődik a ­48 utáni idők kényszersorozásainak hatása, s az akkor még optimista háborús hangulat is. A hangszerösszeállítás (duda, tekerő, klarinét) is a régi - tulajdonképpen a vonós zene előtti - hagyományt követi. A játékstílust a rendkívül gazdag díszítettség, a gyors, pergő trillákjellemzik: „tallabilléznek" az ujjaikkal - hallhattuk egyik mesterünktől. Ezt a briIiáns játéktechnikát élvezhetjük a jó harminc éwel későbbi Pátria-Iemezeken Balla István, Kiss József és Maszlag Józsefné Mecs Balogh Mária előadásában, s a hatvanas évekből Kanfi Horváth István és Halász Szabó Zsigmond muzsikáját őrző rádiófelvételeken is. A tekerő és a klarinét ornamensei alapján a duda valószínűsíthető játéktechnikáját ma Istvánfi Balázs rekonstruálta. A befejezésül megszólaló két hallgató (9) szintén Szentesről való; a tárogató és a vonós zenekar hangzása a századfordulós Szentes polgári, „kávéházi" világát idézi meg. Tápé dallamanyagát ismerhetik a legtöbben, hiszen gyönyörű népdalaiból, bőséges szokásanyagaiból (3) sok helyen jelent már meg kiadvány. Igyekeztünk ezért Péczely Attila 1930-50 közti gyűjtéseiből is olyanokat szerepeltetni, amelyek még nem váltak közkinccsé. (Ezúton is nagyon köszönjük a szegedi Móra Ferenc Múzeum és különösen Tóth Antal segítségét.) A tápai dallamok a gyüjtések időpontjából következően a II. Világháború előtti időszakot reprezentálják. Tápé hagyományából az újabb időkben már kikopott a tekerő és a duda, így a később népszerűvé váló vonós bandák és tamburazenekarok hangzásvilágát vettük alapul a duda és tekerő harmonizált kíséretében (2) Bár ilyen hangszerösszeállításról nem tudunk, semmi nem zárja ki, hogy így is megszólalhatott. Tápé régies hagyományában maradt fenn a legtöbb oláhos (ugrós) dallam, ezért ebből a tánctípusból egy hosszabb folyamatot mutatunk most be (1). A tápai dallamok előadásmódjánál a Pátria-gyűjtéseket és Szenyéri Dániel stílusát vettük alapul. Jellemző a kötött dallamívű körülírás és a bonyolult leváltóhang-rendszer, amelyek alapos megismerését Havasréti Pálnak köszönhetjük. Tiszaalpár népzenéjének bemutatása nem okoz nehézséget, hiszen teljes egészében élő és virágzó hagyománnyal van dolgunk. Ez nagyrészt BársonyMihály, a Népművészet Mestere munkásságának köszönhető, aki ebben az esztendőben lenne kilencven éves. A lemezen az ő archív hangfelvétele mellett közreműködik lánya, Rózsa, unokája, András és egykori klarinétos tanítványa, a ma már idős hagyományőrző muzsikus, Szóráth János. A táncrend összeállításánál a Bársony Mihály Népdalkör és a Kádár Lajos Nyugdíjas Klub napjainkban használatos repertoárját, valamint az archív Bársony-felvételeket és Havasréti Pál gyűjtéseit használtuk fel (5) Az előadásmód tekintetében érdemes odafigyelni a hagyományőrzők tempójára, s a szöveghez következetesen alkalmazkodó, billegő ritmizálásra. BársonyMihály kifinomult, felsö vagy alsó váltóhangos trillákra épülő játéktechnikáját Legeza Márton és Németh András elevenítik fel (4). akik életkoruknál fogva nem találkozhattak személyesen a mesterrel. Külön érdekesség a Mihály napi köszöntő (6), amelyet archív felvételen Bársony Mihály muzsikál (tekerőn és klarinéton is, majd az „utódok" veszik át tőle a stafétabotot. Bartha Zoltán Ágoston és Berán István bokrosi mestereiknek, a Tiszaalpár és Csongrád közötti falu muzsikusainak állítanak emléket (7). Kovács „Kúresz” Márton, Tari Rókus és Boross Imre játéka ugyanolyan őserejű, mint a legendás Bársony Mihály-Papp Rókus párosé. Az úgynevezett „csongrádi" stílusú tekerőjátékot a kemény, pontszerű, soronként sűrűsödő és határozott zárlatokkal végződő „vágatás", azaz recsegés jellemzi. Az a szándékunk, hogy egy gyönyörű tájegység hagyományait ne csak „öregiből-nagyjából", hanem a maga teljességében tárjuk a közönség elé, s reméljük, ezen törekvésünk énő fülekre talál. Szerényi Béla A felvétel a Főnix stúdióban készült, 2005 nyarán Hangmérnök: Jánossy Béla A Bársony Mihály Népdalkör muzsikáját Bartha Zoltán Ágoston rögzítette Tiszaalpáron, 2005-ben. Az archív felvételeket Bársony Mihály (1915-1989) maga készítette a 70-80-as években.