A kegyelem szent forrásán   előadó: Kóta Judit, Legeza Márton, Németh András, Szerényi Béla előadásmód: ének, tekerő, tekerő, tekerő etnikum: magyar település: Tápé vármegye: Csongrád tájegység: Dél-Alföld nagytáj: Alföld felvétel helye: Budapest, Főnix Stúdió felvétel időpontja: 2005 szöveg: Karácsonynak éjszakáján, Jézus születése napján, Örüljetek, örvendjetek, A kis Jézus megszületett. A kis Jézus aranyalma, Boldogságos Szűz az anyja, Lábaival ringázgatja, Két kezével ápolgatja. Nincs a Jézus ágyán paplan, Jaj, de fázik az ártatlan, Takargatja édesanyja, Dirib-darab posztócskába. Ó, te dudás, mit szundikálsz, Fényes az ég, nem kell lámpás, Verjed, verjed a citerát, Zengj Jézusnak egy-két nótát. *** Pásztorok, kik nyájnál szüntelen vigyáztok, Új hírt mondok néktek, melyet majd csodáltok, Messiás született, ki jövendöltetett, meglássátok. Menjetek pajtába, rongyos istállóba, Betlehembe’ nyugszik, barmok közt, jászolba’, Tehát siessetek, menni ne késsetek hamarjába’. Gyorsan a pásztorok elhagyják nyájukat, És a nyakukba öltik tarisznyájukat, Sietnek örömmel, hogy lássák víg szívvel Királyukat. *** Bárcsak régen fölébredtem volna, Juhaimat legeltettem volna, Máris csendül a fülembe angyalok mondása, Megszületett a kis Jézus rongyos istállóba’. Odamenni nagy a bátorságom, Remélem, a kis Jézust meglátom, Gyere el te is jó pajtásom, légy majd útitársam, Velem lesz a jó furulyás, régi jó bojtárom. Látod, pajtás, máris többen vagyunk, A dudással majd oda ballagunk, Míg a bárányt elkészítik, addig is mulassunk, Jézus, Mária, Józsefnek víg éneket mondjunk. Bárcsak régen fölébredtem volna, Juhaimat legeltettem volna, A kegyelem szent forrásán megitattam volna, Üdvösségnek tengerében megúsztattam volna. *** A szép Szűz Mária szent fiának, Így énekel vala Jézuskának, Örömmel ringatlak, szívemből óhajtlak, Aludj, aludj. Aludj én szerelmem, napom fénye, Az én életemnek egy reménye, Örömmel ringatlak, szívemből óhajtlak, Aludj, aludj. Majd eljönnek hozzád az angyalok, Megtisztelnek téged a pásztorok, Örömmel ringatlak, szívemből óhajtlak, Aludj, aludj. album: Padkaporos bál. Dél-alföldi táncmuzsika szerkesztő: Szerényi Béla kiadó: Téka Alapítvány kiadás éve: 2005 gyárt. szám: TVM 121 az albumról: Bartha Zoltán Ágoston – tekerő Bársony Mihály (archív felvételről) – tekerő Berán István – esz-klarinét Borbély Mihály – esz-klarinét, brácsatambura, tárogató Havasréti Pál – tekerő, bőgő, ének Istvánfi Balázs – duda Kóta Judit – ének Lányi György – duda, kontra Legeza Márton – tekerő Németh András – tekerő Szerényi Béla – tekerő Tárnoki Beatrix – ének Bársony Mihály Népdalkör Idézet a kísérőfüzetből: PADKAPOROS BAL DÉL-ALFÖLDI TÁNCMUZSIKA Lemezünkkel azon mestereink emlékének szeretnénk adózni, akiktől többünknek személyesen is alkalmunk adódott a Dél-Alföld muzsikáját megismerni. Egyúttal a néptáncosok mindennapi gyakorlatához igyekszünk stílusos és hiteles tánczenei válogatást közreadni, s remélhetőleg a dél-alföldi dallamok iránt érdeklődő muzsikus tanítványok is jól hasznosítják majd kiadványunkat. Ezért arra vállalkoztunk, hogy elsőként három település: Szentes, Tápé és Tiszaalpár hagyományos tánczenéjét és szokásdallamait dolgozzuk fel. A rendelkezésre álló zenei anyag szerencsére bőséges, de még a táncházas közönség és a zenész-táncos szakma előtt is úgyszólván ismeretlen. Lemezünkhöz elsődlegesen olyan dallamváltozatokat kerestünk, amelyek eddig nem voltak használatban. Azt is szem előtt tartottuk, hogy minél hitelesebb pillanatképeket tudjunk megjeleníteni. Mivel azonban a Dél-Alföldről nem maradt fenn funkciójában rögzített tánczene (lakodalmi vagy báli felvétel) a rekonstruált táncfolyamatok alapjául szolgáló gyűjtéseket különböző helyszínekről és különböző időpontokból válogattuk. Így esett választásunk Gállfy Lajos 1916-os szentesi gyűjtésére, amelynek több mint 150 dallama mind a mai napig kéziratban, publikálatlanul áll. Az itt megszólaló dallamok a XIX. század végének hangulatát idézik (8) A lassan fölbomló hagyományos közösségek meglévő régi énekei közé beékelődik a ­48 utáni idők kényszersorozásainak hatása, s az akkor még optimista háborús hangulat is. A hangszerösszeállítás (duda, tekerő, klarinét) is a régi - tulajdonképpen a vonós zene előtti - hagyományt követi. A játékstílust a rendkívül gazdag díszítettség, a gyors, pergő trillákjellemzik: „tallabilléznek" az ujjaikkal - hallhattuk egyik mesterünktől. Ezt a briIiáns játéktechnikát élvezhetjük a jó harminc éwel későbbi Pátria-Iemezeken Balla István, Kiss József és Maszlag Józsefné Mecs Balogh Mária előadásában, s a hatvanas évekből Kanfi Horváth István és Halász Szabó Zsigmond muzsikáját őrző rádiófelvételeken is. A tekerő és a klarinét ornamensei alapján a duda valószínűsíthető játéktechnikáját ma Istvánfi Balázs rekonstruálta. A befejezésül megszólaló két hallgató (9) szintén Szentesről való; a tárogató és a vonós zenekar hangzása a századfordulós Szentes polgári, „kávéházi" világát idézi meg. Tápé dallamanyagát ismerhetik a legtöbben, hiszen gyönyörű népdalaiból, bőséges szokásanyagaiból (3) sok helyen jelent már meg kiadvány. Igyekeztünk ezért Péczely Attila 1930-50 közti gyűjtéseiből is olyanokat szerepeltetni, amelyek még nem váltak közkinccsé. (Ezúton is nagyon köszönjük a szegedi Móra Ferenc Múzeum és különösen Tóth Antal segítségét.) A tápai dallamok a gyüjtések időpontjából következően a II. Világháború előtti időszakot reprezentálják. Tápé hagyományából az újabb időkben már kikopott a tekerő és a duda, így a később népszerűvé váló vonós bandák és tamburazenekarok hangzásvilágát vettük alapul a duda és tekerő harmonizált kíséretében (2) Bár ilyen hangszerösszeállításról nem tudunk, semmi nem zárja ki, hogy így is megszólalhatott. Tápé régies hagyományában maradt fenn a legtöbb oláhos (ugrós) dallam, ezért ebből a tánctípusból egy hosszabb folyamatot mutatunk most be (1). A tápai dallamok előadásmódjánál a Pátria-gyűjtéseket és Szenyéri Dániel stílusát vettük alapul. Jellemző a kötött dallamívű körülírás és a bonyolult leváltóhang-rendszer, amelyek alapos megismerését Havasréti Pálnak köszönhetjük. Tiszaalpár népzenéjének bemutatása nem okoz nehézséget, hiszen teljes egészében élő és virágzó hagyománnyal van dolgunk. Ez nagyrészt BársonyMihály, a Népművészet Mestere munkásságának köszönhető, aki ebben az esztendőben lenne kilencven éves. A lemezen az ő archív hangfelvétele mellett közreműködik lánya, Rózsa, unokája, András és egykori klarinétos tanítványa, a ma már idős hagyományőrző muzsikus, Szóráth János. A táncrend összeállításánál a Bársony Mihály Népdalkör és a Kádár Lajos Nyugdíjas Klub napjainkban használatos repertoárját, valamint az archív Bársony-felvételeket és Havasréti Pál gyűjtéseit használtuk fel (5) Az előadásmód tekintetében érdemes odafigyelni a hagyományőrzők tempójára, s a szöveghez következetesen alkalmazkodó, billegő ritmizálásra. BársonyMihály kifinomult, felsö vagy alsó váltóhangos trillákra épülő játéktechnikáját Legeza Márton és Németh András elevenítik fel (4). akik életkoruknál fogva nem találkozhattak személyesen a mesterrel. Külön érdekesség a Mihály napi köszöntő (6), amelyet archív felvételen Bársony Mihály muzsikál (tekerőn és klarinéton is, majd az „utódok" veszik át tőle a stafétabotot. Bartha Zoltán Ágoston és Berán István bokrosi mestereiknek, a Tiszaalpár és Csongrád közötti falu muzsikusainak állítanak emléket (7). Kovács „Kúresz” Márton, Tari Rókus és Boross Imre játéka ugyanolyan őserejű, mint a legendás Bársony Mihály-Papp Rókus párosé. Az úgynevezett „csongrádi" stílusú tekerőjátékot a kemény, pontszerű, soronként sűrűsödő és határozott zárlatokkal végződő „vágatás", azaz recsegés jellemzi. Az a szándékunk, hogy egy gyönyörű tájegység hagyományait ne csak „öregiből-nagyjából", hanem a maga teljességében tárjuk a közönség elé, s reméljük, ezen törekvésünk énő fülekre talál. Szerényi Béla A felvétel a Főnix stúdióban készült, 2005 nyarán Hangmérnök: Jánossy Béla A Bársony Mihály Népdalkör muzsikáját Bartha Zoltán Ágoston rögzítette Tiszaalpáron, 2005-ben. Az archív felvételeket Bársony Mihály (1915-1989) maga készítette a 70-80-as években.