Padkaporos bál   előadó: Bársony Mihály Népdalkör előadásmód: citera, basszuscitera, tekerő, klarinét, köcsögduda, ének etnikum: magyar település: Tiszaalpár tájegység: Dél-Alföld nagytáj: Alföld felvétel helye: Tiszaalpár felvétel időpontja: 2005 szöveg: Nem idevaló születésű vagyok én, Messze földről vándoroltam ide én, Így jár aki messze földről idevándorol, Nincs neki babája, ki vállára boruljon. Elmék, elmegyek, nem maradok e tájon, Hogy a szívem a babámért ne fájjon, Mert a szívem a babámért nagyon fáj, Szőkét szeretek, mert a barna megcsalt már. Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj annak a kislánynak, Kinek más faluban van a babája, Lám, az enyém vélem van egy faluba­, Még sincs a szívem soha nyugodalomba­. *** Érik a ropogós cseresznye, Viszek a babámnak belőle, Viszek a babámnak, csuhaj, belőle, Ha beteg, gyógyuljon meg tőle. Kihajtom a libám a gyepre, Magam is kimegyek melléje, Messziről kiáltom: liba, libuskám, Csókolj meg, aranyos Mariskám. Kihajtom a lovam a rétre, Magam is kimegyek melléje, A lovam a réten szépen legelész, Mellette a babám heverész. *** Túr a disznó, túr a mocsárszélen, Tartottam szeretőt, de már régen, Ha tartottam, megszenvedtem érte, Betyár világ, ne hányd a szememre. Kocsmárosné, hozzon egy icce bort, Hadd mossam le a torkomról a port, Enyhítsem meg bánatos szívemet, Felejtsem el a régi szeretõmet *** Tisza partján nem jó lefeküdni, Mert a Tisza ki szokott önteni, A babámat el találja vinni, Keservesen meg fogom siratni. Látod babám azt a tearózsát, Nappal nyílik, este járok hozzád, Este járok, mikor senki se lát, Mégis irigy rám az egész világ. Irigyeim, hagyjátok szeretni, Hagyjátok a szememet rá vetni, Rászokott a szemem a nézésre, Gyenge karom a legény ölelésre. *** Csillag, csillag, páros csillag az égen, Láttad-e az én rózsámat a réten, Láttam biz én, zöld rozmaring erdőben, Sárga tearózsa nyílott ki a kezében. Édesanyám, azt a szál rozmaringot, Amit a szeretőm anyja ide adott, Kösse össze, tegye vízbe, pohárba, A szeretőm esküvője napjára. Édesanyám, adjon Isten, jó estét, Hazahoztam ezt a barna menyecskét, De nem azért hoztam el, hogy szeressen, Édesanyám könnyebbségét keressem. *** De szeretnék hajnalcsillag lenni, Babám ablakába beragyogni, Beragyognék hozzája hajnalba’ Csókot kérnék tőle utoljára. Sarkon van az özvegyasszony háza, Abban van a lánya vetett ágya, Benne van a selyem ágytakaró, Ez a kislány de kedvemre való. Szánom-bánom amit cselekedtem, Hogy tevéled szerelembe estem, Szerelembe nem estem, csak szóba, Sajnálom, de nem tehetek róla *** Domboldalon áll egy magas nyárfa, Nyárfa alatt édesanyám háza, Édesanyám fehér fejkendőben, Cipót dagaszt nyárfatekenőben. Édesanyám, de messzire mentem, Foszlós bélű cipót de rég ettem, A búzában de rég vágtam rendet Isten tudja, látom-e még kendet. *** Csütörtökön este, jártam hozzád lesbe, Esett a hó, fújt a szél, sej, Kati, be nem engedtél, Mással beszélgettél. Hát pénteken este, jártam hozzád lesbe, Láttam, fánkot sütöttél, sej, Kati be nem engedtél, Pedig éhes voltam. Hát szombaton este, jártam hozzád lesbe, Láttam, ágyat vetettél, sej, Kati be nem engedtél, Pedig álmos voltam. Hát vasárnap este, jártam hozzád lesbe, Láttam, jegyet váltottál, a szívedbõl kitagadtál, Verjen meg az Isten. *** Az alpári bírónak, Jó két lovát mondanak, Ellopnám az éjszaka, Hogyha rám nem virradna. Kezd a hajnal hasadni, Jön két zsandár vasalni, Megvasalják a kicsi kezemet, Úgy visznek az egyesbe. Egyesből a kettesbe, Kettesből a négyesbe, Gyere, babám, váltsál ki, Ne hagyjál elhervadni. Kiváltalak ki, ki, ki, Nem hagylak elhervadni, Eladom a sárga lakkcipőm, Kiváltom a szeretőm. Éjfél után egy óra, Jön az őr az ajtóra, Kelj fel betyár, ne aludj, Kiváltott a galambod. *** Nézlek, nézlek, de hiába nézlek, Nem való vagy te szegény legénynek, Más szemébe fogsz még kacsintgatni, Mással fogod a világodat élni. Rica, rica, kukorica haja, Haragszik rám a szeretőm anyja, Ha haragszik, menjen más világra, Mégis én leszek a leánya babája. Kis pejlovam arra van tanítva, Többet szalad éhen, mint jóllakva, Én magam is arra vagyok szokva, Szeretem a más asszonyát lopva. leírás: Bársony Mihály Népdalkör (5): Horti Sándor (népdalkörvezető) – citera  Bársony Rózsa – citera Bársony András – tekerő  Bense Imre – citera  Seres Dániel – citera Szóráth János – klarinét  Túri László – köcsögduda  Vén Ferenc – basszus citera Barcsa Imréné, Barna Lajosné, Bálint György, Benkő Istvánné, Boros Béláné, Csorba János, Csorba Jánosné, Farkasné Pintér Klára, Felföldi Dezsõ, Fekete Mihályné, Horti Sándorné, Illés Istvánné, Kovács Jánosné, Mizere Istvánné, Nagy György Sándor, Nagy György Sándorné, Palásti Józsefné, Papp Imréné, Papp Józsefné, Palócz Gáborné, Stajer Julianna, Szalkai Imréné, Vén Ferencné – ének album: Padkaporos bál. Dél-alföldi táncmuzsika szerkesztő: Szerényi Béla kiadó: Téka Alapítvány kiadás éve: 2005 gyárt. szám: TVM 121 az albumról: Bartha Zoltán Ágoston – tekerő Bársony Mihály (archív felvételről) – tekerő Berán István – esz-klarinét Borbély Mihály – esz-klarinét, brácsatambura, tárogató Havasréti Pál – tekerő, bőgő, ének Istvánfi Balázs – duda Kóta Judit – ének Lányi György – duda, kontra Legeza Márton – tekerő Németh András – tekerő Szerényi Béla – tekerő Tárnoki Beatrix – ének Bársony Mihály Népdalkör Idézet a kísérőfüzetből: PADKAPOROS BAL DÉL-ALFÖLDI TÁNCMUZSIKA Lemezünkkel azon mestereink emlékének szeretnénk adózni, akiktől többünknek személyesen is alkalmunk adódott a Dél-Alföld muzsikáját megismerni. Egyúttal a néptáncosok mindennapi gyakorlatához igyekszünk stílusos és hiteles tánczenei válogatást közreadni, s remélhetőleg a dél-alföldi dallamok iránt érdeklődő muzsikus tanítványok is jól hasznosítják majd kiadványunkat. Ezért arra vállalkoztunk, hogy elsőként három település: Szentes, Tápé és Tiszaalpár hagyományos tánczenéjét és szokásdallamait dolgozzuk fel. A rendelkezésre álló zenei anyag szerencsére bőséges, de még a táncházas közönség és a zenész-táncos szakma előtt is úgyszólván ismeretlen. Lemezünkhöz elsődlegesen olyan dallamváltozatokat kerestünk, amelyek eddig nem voltak használatban. Azt is szem előtt tartottuk, hogy minél hitelesebb pillanatképeket tudjunk megjeleníteni. Mivel azonban a Dél-Alföldről nem maradt fenn funkciójában rögzített tánczene (lakodalmi vagy báli felvétel) a rekonstruált táncfolyamatok alapjául szolgáló gyűjtéseket különböző helyszínekről és különböző időpontokból válogattuk. Így esett választásunk Gállfy Lajos 1916-os szentesi gyűjtésére, amelynek több mint 150 dallama mind a mai napig kéziratban, publikálatlanul áll. Az itt megszólaló dallamok a XIX. század végének hangulatát idézik (8) A lassan fölbomló hagyományos közösségek meglévő régi énekei közé beékelődik a ­48 utáni idők kényszersorozásainak hatása, s az akkor még optimista háborús hangulat is. A hangszerösszeállítás (duda, tekerő, klarinét) is a régi - tulajdonképpen a vonós zene előtti - hagyományt követi. A játékstílust a rendkívül gazdag díszítettség, a gyors, pergő trillákjellemzik: „tallabilléznek" az ujjaikkal - hallhattuk egyik mesterünktől. Ezt a briIiáns játéktechnikát élvezhetjük a jó harminc éwel későbbi Pátria-Iemezeken Balla István, Kiss József és Maszlag Józsefné Mecs Balogh Mária előadásában, s a hatvanas évekből Kanfi Horváth István és Halász Szabó Zsigmond muzsikáját őrző rádiófelvételeken is. A tekerő és a klarinét ornamensei alapján a duda valószínűsíthető játéktechnikáját ma Istvánfi Balázs rekonstruálta. A befejezésül megszólaló két hallgató (9) szintén Szentesről való; a tárogató és a vonós zenekar hangzása a századfordulós Szentes polgári, „kávéházi" világát idézi meg. Tápé dallamanyagát ismerhetik a legtöbben, hiszen gyönyörű népdalaiból, bőséges szokásanyagaiból (3) sok helyen jelent már meg kiadvány. Igyekeztünk ezért Péczely Attila 1930-50 közti gyűjtéseiből is olyanokat szerepeltetni, amelyek még nem váltak közkinccsé. (Ezúton is nagyon köszönjük a szegedi Móra Ferenc Múzeum és különösen Tóth Antal segítségét.) A tápai dallamok a gyüjtések időpontjából következően a II. Világháború előtti időszakot reprezentálják. Tápé hagyományából az újabb időkben már kikopott a tekerő és a duda, így a később népszerűvé váló vonós bandák és tamburazenekarok hangzásvilágát vettük alapul a duda és tekerő harmonizált kíséretében (2) Bár ilyen hangszerösszeállításról nem tudunk, semmi nem zárja ki, hogy így is megszólalhatott. Tápé régies hagyományában maradt fenn a legtöbb oláhos (ugrós) dallam, ezért ebből a tánctípusból egy hosszabb folyamatot mutatunk most be (1). A tápai dallamok előadásmódjánál a Pátria-gyűjtéseket és Szenyéri Dániel stílusát vettük alapul. Jellemző a kötött dallamívű körülírás és a bonyolult leváltóhang-rendszer, amelyek alapos megismerését Havasréti Pálnak köszönhetjük. Tiszaalpár népzenéjének bemutatása nem okoz nehézséget, hiszen teljes egészében élő és virágzó hagyománnyal van dolgunk. Ez nagyrészt BársonyMihály, a Népművészet Mestere munkásságának köszönhető, aki ebben az esztendőben lenne kilencven éves. A lemezen az ő archív hangfelvétele mellett közreműködik lánya, Rózsa, unokája, András és egykori klarinétos tanítványa, a ma már idős hagyományőrző muzsikus, Szóráth János. A táncrend összeállításánál a Bársony Mihály Népdalkör és a Kádár Lajos Nyugdíjas Klub napjainkban használatos repertoárját, valamint az archív Bársony-felvételeket és Havasréti Pál gyűjtéseit használtuk fel (5) Az előadásmód tekintetében érdemes odafigyelni a hagyományőrzők tempójára, s a szöveghez következetesen alkalmazkodó, billegő ritmizálásra. BársonyMihály kifinomult, felsö vagy alsó váltóhangos trillákra épülő játéktechnikáját Legeza Márton és Németh András elevenítik fel (4). akik életkoruknál fogva nem találkozhattak személyesen a mesterrel. Külön érdekesség a Mihály napi köszöntő (6), amelyet archív felvételen Bársony Mihály muzsikál (tekerőn és klarinéton is, majd az „utódok" veszik át tőle a stafétabotot. Bartha Zoltán Ágoston és Berán István bokrosi mestereiknek, a Tiszaalpár és Csongrád közötti falu muzsikusainak állítanak emléket (7). Kovács „Kúresz” Márton, Tari Rókus és Boross Imre játéka ugyanolyan őserejű, mint a legendás Bársony Mihály-Papp Rókus párosé. Az úgynevezett „csongrádi" stílusú tekerőjátékot a kemény, pontszerű, soronként sűrűsödő és határozott zárlatokkal végződő „vágatás", azaz recsegés jellemzi. Az a szándékunk, hogy egy gyönyörű tájegység hagyományait ne csak „öregiből-nagyjából", hanem a maga teljességében tárjuk a közönség elé, s reméljük, ezen törekvésünk énő fülekre talál. Szerényi Béla A felvétel a Főnix stúdióban készült, 2005 nyarán Hangmérnök: Jánossy Béla A Bársony Mihály Népdalkör muzsikáját Bartha Zoltán Ágoston rögzítette Tiszaalpáron, 2005-ben. Az archív felvételeket Bársony Mihály (1915-1989) maga készítette a 70-80-as években.