Kodály Zoltán: Békesség-óhajtás - 1801. esztendő   előadó: Debreceni Kodály Kórus előadásmód: énekkar leírás: (1953) A kórusmű alapjául szolgáló versben Virág Benedek papköltő (1754-1830) béke iránti vágyát fogalmazza meg a forradalmak és a napóleoni hadjáratok idejéből. A mű elején a szólamok azonos dallama jellegzetes kodályi kezdésnek számít. A zeneszerző ugyanakkor az 1953-ban komponált alkotás folyamán többször folyamodik az unisono hangzáshoz, amely - deklamáló, beszéd ritmikával kiegészülve - az egységes akaratot szimbolizálja. album: Hungaroton Classic: Vegyeskari művek 3. (1948-1965) szerkesztő: Alpár Tibor kiadó: Hungaroton kiadás éve: 2005 gyárt. szám: HCD 32366 az albumról: Vezényel: Párkai István Az 1948-tól 1967-ben bekövetkezett haláláig tartó periódus Kodály életében az aratás időszaka. A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, majd 1946 és 1949 között elnöke lett. Három Kossuth-díjat kapott (1948, 1952, 1957), s Oxford (1960), Kelet-Berlin (1964) és Toronto (1966) egyetemei avatták díszdoktorrá, míg a világ több tudományos akadémiája tiszteletbeli tagjává fogadta. A Nemzetközi Népzenei Tanácsnak 1961-ben elnöke, a Nemzetközi Zenei Nevelési Társaságnak (ISME) pedig 1964-ben tiszteletbeli elnöke lett. Két évvel halála előtt, 1965-ben megkapta a Herder-díjat. 1960 és 1966 között évente utazott, hogy konferenciákon elnököljön, előadásokat tartson Európa-szerte angolul, németül, franciául és olaszul. Megérhette, hogy azok a nagyszabású tervei, amelyeken évtizedek óta dolgozott, megvalósultak. A Magyar Népzene Tára első öt kötete az ő szerkesztésében jelent meg 1950 és 1967 között, s ugyanebben az időben 120 általános iskolában vezették be a Kodály-módszeren alapuló napi énekórát. Életének utolsó húsz évében kompozíciós kedve sem gyengült; olyan remekműveket komponált, mint a Zrínyi szózata, a Mohács és az orgonára és kórusra írt Laudes organi, valamint befejezte az 1930-as években elkezdett Szimfóniát, amit Fricsay Ferenc vezényletével mutattak be 1961-ben.