Kodály Zoltán: Jelige   előadó: Debreceni Kodály Kórus előadásmód: énekkar leírás: (1948) A kórusmű a 2. világháború után létrehozott országos szervezet, az ének- és zenekarokat tömörítő Bartók Béla Szövetség 1948-as megalakulására születetett. A szövetség első rendezvénye az a kétnapos fesztivál volt, amelyet az ország tizenegy városában több száz kórus részvételével ugyanazon a napon tartottak. Az ünnepség nyitányaként mindegyik városban a Jelige szólalt meg, összesen több ezer ember közreműködésével, s talán ennek a felemelő eseménynek is köszönhetően lett az egyik legnépszerűbb és a legtöbbször előadott kórusmű a negyvenes évek végén. (Kodály több kórusnemre - kis vegyeskarra, nagy vegyeskarra, női karra, gyermekkarra és férfikarra - is átdolgozta.) Az induló-karakterű mű a ma már inkább jelmondatnak nevezhető felkiáltásban kulminál: "Dalra magyar nép!" album: Hungaroton Classic: Vegyeskari művek 3. (1948-1965) szerkesztő: Alpár Tibor kiadó: Hungaroton kiadás éve: 2005 gyárt. szám: HCD 32366 az albumról: Vezényel: Párkai István Az 1948-tól 1967-ben bekövetkezett haláláig tartó periódus Kodály életében az aratás időszaka. A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, majd 1946 és 1949 között elnöke lett. Három Kossuth-díjat kapott (1948, 1952, 1957), s Oxford (1960), Kelet-Berlin (1964) és Toronto (1966) egyetemei avatták díszdoktorrá, míg a világ több tudományos akadémiája tiszteletbeli tagjává fogadta. A Nemzetközi Népzenei Tanácsnak 1961-ben elnöke, a Nemzetközi Zenei Nevelési Társaságnak (ISME) pedig 1964-ben tiszteletbeli elnöke lett. Két évvel halála előtt, 1965-ben megkapta a Herder-díjat. 1960 és 1966 között évente utazott, hogy konferenciákon elnököljön, előadásokat tartson Európa-szerte angolul, németül, franciául és olaszul. Megérhette, hogy azok a nagyszabású tervei, amelyeken évtizedek óta dolgozott, megvalósultak. A Magyar Népzene Tára első öt kötete az ő szerkesztésében jelent meg 1950 és 1967 között, s ugyanebben az időben 120 általános iskolában vezették be a Kodály-módszeren alapuló napi énekórát. Életének utolsó húsz évében kompozíciós kedve sem gyengült; olyan remekműveket komponált, mint a Zrínyi szózata, a Mohács és az orgonára és kórusra írt Laudes organi, valamint befejezte az 1930-as években elkezdett Szimfóniát, amit Fricsay Ferenc vezényletével mutattak be 1961-ben.