Kodály Zoltán: Zrínyi szózata   előadó: Debreceni Kodály Kórus előadásmód: énekkar leírás: (1954) A Zrínyi szózata a zeneszerző legnagyobb szabású a capella műve; méreteivel ritkaságnak számít a 16. század utáni kórusirodalomban. Szövegét Kodály állította össze Zrínyi Miklós 1663-ban keletkezett, Az török áfium ellen való orvosság című írásából. A mű drámai kantátának is nevezhető, amelyben a bariton szólistát kísérő, azzal zenei párbeszédet folytató zenekar helyét a kórus veszi át. Zrínyi szózata több szempontból is rokona a Psalmus hungaricusnak, s gondolati tartalma szerint három szakaszra osztható: az első részben a konfliktust exponálja a szerző, majd annak okait keresve elemzi, kidolgozza, végül az abból kivezető útra mutatva föloldja. A mű először rádióhangverseny keretében hangzott el 1955. december 16-án, a zeneszerző 73. születésnapja tiszteletére, Palló Imre és a Vásárhelyi Zoltán vezette Magyar Rádió Énekkara előadásában; két nappal későbbi hangversenytermi bemutatóján - zeneakadémista karénekesekkel kiegészülve - hatalmas előadógárda szólaltatta meg a darabot. album: Hungaroton Classic: Vegyeskari művek 3. (1948-1965) szerkesztő: Alpár Tibor kiadó: Hungaroton kiadás éve: 2005 gyárt. szám: HCD 32366 az albumról: Vezényel: Párkai István Az 1948-tól 1967-ben bekövetkezett haláláig tartó periódus Kodály életében az aratás időszaka. A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, majd 1946 és 1949 között elnöke lett. Három Kossuth-díjat kapott (1948, 1952, 1957), s Oxford (1960), Kelet-Berlin (1964) és Toronto (1966) egyetemei avatták díszdoktorrá, míg a világ több tudományos akadémiája tiszteletbeli tagjává fogadta. A Nemzetközi Népzenei Tanácsnak 1961-ben elnöke, a Nemzetközi Zenei Nevelési Társaságnak (ISME) pedig 1964-ben tiszteletbeli elnöke lett. Két évvel halála előtt, 1965-ben megkapta a Herder-díjat. 1960 és 1966 között évente utazott, hogy konferenciákon elnököljön, előadásokat tartson Európa-szerte angolul, németül, franciául és olaszul. Megérhette, hogy azok a nagyszabású tervei, amelyeken évtizedek óta dolgozott, megvalósultak. A Magyar Népzene Tára első öt kötete az ő szerkesztésében jelent meg 1950 és 1967 között, s ugyanebben az időben 120 általános iskolában vezették be a Kodály-módszeren alapuló napi énekórát. Életének utolsó húsz évében kompozíciós kedve sem gyengült; olyan remekműveket komponált, mint a Zrínyi szózata, a Mohács és az orgonára és kórusra írt Laudes organi, valamint befejezte az 1930-as években elkezdett Szimfóniát, amit Fricsay Ferenc vezényletével mutattak be 1961-ben.