| Az alföldi csárdába | gyűjtés | | előadó: | Kozma István | előadásmód: | ének | etnikum: | magyar | település: | Szilvás | vármegye: | Baranya | tájegység: | Dél-Dunántúl | nagytáj: | Dunántúl | gyűjtő: | Olsvai Imre | felvétel időpontja: | 1965 | szöveg: | 1. Az alföldi csárdába
Három bëtyár magába.
Így mulatnak bújába,
Kifordított bundába.
2. Ëggyik mondja nótáját,
Ölelgeti rózsáját,
Féreveti subáját,
Pëngeti sarkantyúját.
3. A második csak hallgat,
Torka jó bort kivángat.
Torka jó bort kivángat,
Babájára gondolgat.
4. A harmadik azt mondja:
Üljünk, pajtás, a lóra,
Siessünk, mert itt érnek,
Elvëszik életünket!
| album:
| A magyarság népzenéje 1. | szerkesztő: | Paksa Katalin | kiadó: | Fonó Records | kiadás éve: | 2002 | gyárt. szám: | FA-206-2-01
| az albumról: |
Eredeti népzenei felvételek a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete és a Néprajzi Múzeum hangarchívumából.
Összeállította: Vargyas Lajos
Hangrestaurálás: Németh István
"Mit jelent a népdal az emberiségnek, a nemzeteknek? Azt a művészetet, amelyet emberek sokasága közösen teremtett meg; tehát a közösségi művészetet... Az a lényeg benne, hogy sok ember együttes alkotása, nem egy magányosé, nem egyé. Ezért vannak szűk határai, de azokon belül nagy mélységei. S ezért van felismerhető hangja, akármelyik nép akármelyik stílusáról van szó... Ezért jelent külön színt, ami akkor is érték lesz, amikor már a múlté lesz az az életforma, amely létrehozta..."
Ezek a mondatok Vargyas Lajos "A magyarság népzenéje" című könyvéből valók, amely Bartók Béla "A magyar népdal" és Kodály Zoltán "A magyar népzene" című könyve után a harmadik nagyszabású, zenei néphagyományunkat összefoglaló munka.
|
|