| Ugy búsulok, maj meghalok | gyűjtés | | előadó: | Halmágyi Vidorné Pulika Gizella | előadásmód: | ének | etnikum: | magyar | település: | Gyimesközéplok-Tarkó | vármegye: | Csík | tájegység: | Gyimes | nagytáj: | Erdély | gyűjtő: | Kallós Zoltán | felvétel időpontja: | 1962 | szöveg: | 1. Ugy búsulok, maj meghalok,
S mégis jókedvet mutatok,
Hogy ne lássák, hogy búsulok,
Hogy az uccákon nem sirok.
2. Sirok titkon, más nem lássa,
Hull a könnyem le jëgymásra.
Hull ölömbe, hull a fődre,
Hull a meleg kebelembe.
3. E.mënyëk a fődbe lakni.
Hogy ne taszigáljon sënki.
Olyan házat csináltatok,
Ablakit rá nem vágatok.
| album:
| A magyarság népzenéje 1. | szerkesztő: | Paksa Katalin | kiadó: | Fonó Records | kiadás éve: | 2002 | gyárt. szám: | FA-206-2-01
| az albumról: |
Eredeti népzenei felvételek a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete és a Néprajzi Múzeum hangarchívumából.
Összeállította: Vargyas Lajos
Hangrestaurálás: Németh István
"Mit jelent a népdal az emberiségnek, a nemzeteknek? Azt a művészetet, amelyet emberek sokasága közösen teremtett meg; tehát a közösségi művészetet... Az a lényeg benne, hogy sok ember együttes alkotása, nem egy magányosé, nem egyé. Ezért vannak szűk határai, de azokon belül nagy mélységei. S ezért van felismerhető hangja, akármelyik nép akármelyik stílusáról van szó... Ezért jelent külön színt, ami akkor is érték lesz, amikor már a múlté lesz az az életforma, amely létrehozta..."
Ezek a mondatok Vargyas Lajos "A magyarság népzenéje" című könyvéből valók, amely Bartók Béla "A magyar népdal" és Kodály Zoltán "A magyar népzene" című könyve után a harmadik nagyszabású, zenei néphagyományunkat összefoglaló munka.
|
|