Ébresztő   előadó: Szilágyi Anna, Eszterlánc előadásmód: vonós zenekar, csujogatás műfaj: szökős etnikum: magyar település: Melegföldvár vármegye: Szolnok-Doboka tájegység: Észak-Mezőség (Mezőség) nagytáj: Erdély szöveg: hosszú szárú viola nem termettem dologra csak a lábom a táncra szemem a kacsintásra a szeretőm a tavalyi megint akar udvarolni de én meg nem bolondultam hogy szeressem kit meguntam olyan furcsa kedvem van kilenc deci bennem van vagy két hete vagy három elveszett a gúnárom gúnáromnak a jegye a lába közt fekete a földvári csorgóvíz olyan édes mint a méz én is ittam belőle szerelmes lettem tőle az én szemem olyan kerek ahányot lát annyit szeret az én szemem nem virág szeret az egész világ fehér fuszulykavirág gyere rózsám napvilág hogy üljek az öledbe hogy nézzek a szemedbe násznagyasszonyt megkérem hogy rossz szemmel ne nézzen mert valamit megtettem násznagyúrt megszerettem nem szerettem sokáig csak egy pár minutáig de az a pár minuta nem volt csak egy fél óra násznagyasszony pendelye a kertre van terítve album: Mezőségiek és az Eszterlánc szerkesztő: Császár Attila kiadó: A bt. kiadás éve: 2001 gyárt. szám: BAL 002 az albumról: Mezőségiek: Szilágyi Anna (Melegföldvár) - ének és rikoltozás Takács Anna (Buza) - ének Takács Piroska (Buza) - ének Vince Ilona (Feketelak) Ripa Alexandru (Buza) - hegedű Kolca János (Feketelak) - ének Eszterlánc: Bankó Sándor - bőgő Császár Attila - 3 húros brácsa Dresch Mihály - furulya, tenor szaxofon Horsa István - hegedű Miskolczy Mariska - ének Vizeli Balázs - hegedű Hangfelvételek: Péterdi Péter, Pánczél Lajos, Kupcsik Bertalan, Lázár Zsigmond, Szalai László Helyszíni felvételek: Császár Attila Utómunkák: Pénzes Géza Szerkesztette: Császár Attila Élnek és énekelnek még magyarok a Mezőségen! A falvak kis közösségei gyengülnek, hagyományaik eltűnőben, felgyorsult az anyagi dolgok utáni hajsza. Vajon képesek lesznek-e felrázni bennünket és mi is őket, hogy az elvtelen, közösségeket bomlasztó pénzvilágnak valahogy ellenálljunk? A Mezőség utóbbi néhány évtizedére visszatekintve jól nyomon követhető egy virágzó falusi kultúra elszíntelenedése, jelentős értékvesztéssel járó átalakulása. Az Eszterlánc nem egy szokásos értelemben vett zenekar. Olyan muzsikusokat igyekszem összehívni – néha csak egy koncert vagy egy felvétel erejéig – akik nem csak nagyra értékelik a falusi emberek előadásmódját, hanem egyéb szempontból is őket tekintik kultúránk alappilléreinek. A zenekar minden alkalomra újra megalakul, ha nem is mindig ugyanazokkal a tagokkal, de mindig egy énekelni, táncolni, multani újra azonos nyelven tudó közösség erősítésének a szándékával. Császár Attila