Ébresztő
 
előadó: Szilágyi Anna, Eszterlánc
előadásmód: vonós zenekar, csujogatás
műfaj: szökős
etnikum: magyar
település:Melegföldvár
vármegye:Szolnok-Doboka
tájegység:Észak-Mezőség (Mezőség)
nagytáj:Erdély
szöveg: hosszú szárú viola
nem termettem dologra
csak a lábom a táncra
szemem a kacsintásra

a szeretőm a tavalyi
megint akar udvarolni
de én meg nem bolondultam
hogy szeressem kit meguntam

olyan furcsa kedvem van
kilenc deci bennem van

vagy két hete vagy három
elveszett a gúnárom
gúnáromnak a jegye
a lába közt fekete

a földvári csorgóvíz
olyan édes mint a méz
én is ittam belőle
szerelmes lettem tőle

az én szemem olyan kerek
ahányot lát annyit szeret
az én szemem nem virág
szeret az egész világ

fehér fuszulykavirág
gyere rózsám napvilág
hogy üljek az öledbe
hogy nézzek a szemedbe

násznagyasszonyt megkérem
hogy rossz szemmel ne nézzen
mert valamit megtettem
násznagyúrt megszerettem
nem szerettem sokáig
csak egy pár minutáig
de az a pár minuta
nem volt csak egy fél óra

násznagyasszony pendelye
a kertre van terítve
album: Mezőségiek és az Eszterlánc
szerkesztő: Császár Attila
kiadó:A bt.
kiadás éve: 2001
gyárt. szám: BAL 002
az albumról: Mezőségiek:

Szilágyi Anna (Melegföldvár) - ének és rikoltozás
Takács Anna (Buza) - ének
Takács Piroska (Buza) - ének
Vince Ilona (Feketelak)
Ripa Alexandru (Buza) - hegedű
Kolca János (Feketelak) - ének

Eszterlánc:
Bankó Sándor - bőgő
Császár Attila - 3 húros brácsa
Dresch Mihály - furulya, tenor szaxofon
Horsa István - hegedű
Miskolczy Mariska - ének
Vizeli Balázs - hegedű

Hangfelvételek: Péterdi Péter, Pánczél Lajos, Kupcsik Bertalan, Lázár Zsigmond, Szalai László

Helyszíni felvételek: Császár Attila

Utómunkák: Pénzes Géza

Szerkesztette: Császár Attila

Élnek és énekelnek még magyarok a Mezőségen!
A falvak kis közösségei gyengülnek, hagyományaik eltűnőben, felgyorsult az anyagi dolgok utáni hajsza. Vajon képesek lesznek-e felrázni bennünket és mi is őket, hogy az elvtelen, közösségeket bomlasztó pénzvilágnak valahogy ellenálljunk?
A Mezőség utóbbi néhány évtizedére visszatekintve jól nyomon követhető egy virágzó falusi kultúra elszíntelenedése, jelentős értékvesztéssel járó átalakulása.
Az Eszterlánc nem egy szokásos értelemben vett zenekar. Olyan muzsikusokat igyekszem összehívni – néha csak egy koncert vagy egy felvétel erejéig – akik nem csak nagyra értékelik a falusi emberek előadásmódját, hanem egyéb szempontból is őket tekintik kultúránk alappilléreinek. A zenekar minden alkalomra újra megalakul, ha nem is mindig ugyanazokkal a tagokkal, de mindig egy énekelni, táncolni, multani újra azonos nyelven tudó közösség erősítésének a szándékával.
Császár Attila