Mikor én már tizennyolc éves voltam   előadó: Szilágyi Anna, Dresch Mihály előadásmód: ének, furulya etnikum: magyar település: Melegföldvár vármegye: Szolnok-Doboka tájegység: Észak-Mezőség (Mezőség) nagytáj: Erdély szöveg: mikor én már tizennyolc éves voltam akkor én már házasodni akartam tizenkét lányt a számomra megkértem mind az egész hibát talált énbennem az elsőnek kicsi voltam az volt baj másodiknak gyönge voltam az volt baj harmadiknak hogy a szemem kékezett negyediknek kacsintásom nem tetszett ötödiknek mért nem járok paripán hatodiknak mért nincsen édesanyám hetediknek hogy a zsebem üres volt nyolcadiknak hogy vagyonom kevés volt kilencedik pipafüstöt nem szeret a tizedik bajuszos legényt szeret tizenegyediket az édesanyja nem adja tizenkettedik nem megy férjhez soha így hát nékem nem lesz már feleségem gyalázattal élem az életemet gyalázattal élem a világomat katonának beíratom magamat album: Mezőségiek és az Eszterlánc szerkesztő: Császár Attila kiadó: A bt. kiadás éve: 2001 gyárt. szám: BAL 002 az albumról: Mezőségiek: Szilágyi Anna (Melegföldvár) - ének és rikoltozás Takács Anna (Buza) - ének Takács Piroska (Buza) - ének Vince Ilona (Feketelak) Ripa Alexandru (Buza) - hegedű Kolca János (Feketelak) - ének Eszterlánc: Bankó Sándor - bőgő Császár Attila - 3 húros brácsa Dresch Mihály - furulya, tenor szaxofon Horsa István - hegedű Miskolczy Mariska - ének Vizeli Balázs - hegedű Hangfelvételek: Péterdi Péter, Pánczél Lajos, Kupcsik Bertalan, Lázár Zsigmond, Szalai László Helyszíni felvételek: Császár Attila Utómunkák: Pénzes Géza Szerkesztette: Császár Attila Élnek és énekelnek még magyarok a Mezőségen! A falvak kis közösségei gyengülnek, hagyományaik eltűnőben, felgyorsult az anyagi dolgok utáni hajsza. Vajon képesek lesznek-e felrázni bennünket és mi is őket, hogy az elvtelen, közösségeket bomlasztó pénzvilágnak valahogy ellenálljunk? A Mezőség utóbbi néhány évtizedére visszatekintve jól nyomon követhető egy virágzó falusi kultúra elszíntelenedése, jelentős értékvesztéssel járó átalakulása. Az Eszterlánc nem egy szokásos értelemben vett zenekar. Olyan muzsikusokat igyekszem összehívni – néha csak egy koncert vagy egy felvétel erejéig – akik nem csak nagyra értékelik a falusi emberek előadásmódját, hanem egyéb szempontból is őket tekintik kultúránk alappilléreinek. A zenekar minden alkalomra újra megalakul, ha nem is mindig ugyanazokkal a tagokkal, de mindig egy énekelni, táncolni, multani újra azonos nyelven tudó közösség erősítésének a szándékával. Császár Attila