Hegyen, völgyön járogatok vala gyűjtés   előadó: Lőrinc Györgyné Hodorog Luca, Szályka Mihályné Erzse előadásmód: ének etnikum: magyar település: Klézse tájegység: Moldva nagytáj: Moldva és Bukovina gyűjtő: Vörös Előd felvétel helye: Klézse felvétel időpontja: 1988 album: Luca néni énekeiből. Klézsei csángómagyar népdalok kiadó: Krónikás kiadás éve: 1999 gyárt. szám: krónikás 99/1 az albumról: Vörös Előd gyűjtése (1988) Hangtechnikai rekonstrukció: Etnofon / Kiss Ferenc Lőrincz Györgyné Hodorog Luca (1920. 04. 19., Klézse - 1990. 09. 24., Budapest) öntudatos hagyományőrzője volt közösségének. Ez az elhivatottság sok vihart kavart körülötte, de ő minden nehézség és fenyegetés ellenére ápolta környezete és a fiatalabb generációk identitását. Igyekezett a maga módján összegyűjteni, megörökíteni és átadni a klézsei ill. moldvai csángómagyar kultúra értékeit. A moldvai csángóságot a magyar nemzet részének tekintette, nemcsak nyelvileg, hanem kulturális szempontból is. Nézetei, magatartása miatt sokszor nem is annyira a hatóságok, mint saját falustársai dobtak rá követ, és ez az értetlenség fájt neki a legjobban. Erős elszántságának köszönhető, hogy a helyi folklór legalaposabb ismerőjeként, a legkülönbözőbb formákban igyekezett a közösségi hagyományban megtartani ill. gyűjtők, kutatók és érdeklődők segítségével megörökíttetni (hangzó- és videószalagra rögzíteni) énekeit, balladáit, tánctudását, szokásokat, rituálékat, a közösségi élet helyi sajátosságait. Luca néni a hetvenes évek végén ismerkedett meg Vörös Előddel (1944-1993) aki Seres András (1935-1992) társaságában jutott el Klézsére. Életre szóló barátságot kötöttek, amit a legnehezebb időkben úgy mentettek meg a hatóságok gáncsolásaitól, hogy Vörös Előd megkeresztelvén Luca néni unokáját családtaggá vált. Így többé nem tiltakozhattak a látogatásai ellen. A családi albumban fennmaradt fotográfia ennek az eseménynek egy pillanatát őrzi. Vörös Előd ugyanúgy készíthetett 1988-ban hangfelvételt vele, mint ahogy mások is próbáltak abban az időben: Luca néni egy Sepsiszentgyörgyi látogatása alkalmával, melyre Szályka Mihályné Erzse is elkísérte, hangszalagra énekelte kedves énekeit. Ez a közel egy órás anyag természetesen csak töredéke a tőle gyűjtött folklórkincsnek, de tartalmaz olyan variánsokat is, amelyek nem szerepelnek a nagyobb gyűjteményekben, vagy még nem kerültek közlésre. Mindenkinek ajánlom hallgatásra és tanulmányozásra. Vörös T. Balázs Sepsiszentgyörgy, 1998. december 4.