Szerelem, szerelem / Kísérj el galambom / Megszóltak, megszóltak már a vénasszonyok / Jaj, de szépet álmodtam   előadó: Ferencz Éva előadásmód: ének etnikum: magyar tájegység: Palócföld nagytáj: Felföld szöveg: Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem, Mért nem virágoztál minden fa tetején, Amott jő egy legény, be szomorú legény, Látom a szájáról, szállást kérne szegény. Adok neki szállást, a lovának állást, magának pediglen magam mellett nyugvást, magam mellett nyugvást. *** Kísérj el galambom, de csak a kapuig, Honnan már elmegyek egyedül magam is. Ha elmégy, ha elmégy, csak hozzám igaz légy, Igaz szerelmedet hamisra ne fordítsd. Ha jóra fordítod, áldjon meg az Isten, Ha rosszra fordítod, verjen meg az Isten. Verjen meg, verjen meg, veretlen se hagyjon, A fekete fődben pihennji ne hagyjon. *** Megszóltak, megszóltak már a vénasszonyok, Hogy hétfőn Pistával, kedden Pállal járok. Szeredán Ambrussal, csütörtökön Jánossal, Pénteken, szombaton zsandárral, kanásszal, Vasárnap, vasárnap azt titokban tartom, Akkor jön, akkor jön az igaz galambom. *** Jaj, de szépet álmodtam, A rózsám megcsókoltam, Párnámat megfordítom, fordítom, Ő is rólam álmodjon, álmodjon. A szeretőm karjai, nem akarnak hajlani. | : Meg köll annak hajlani, hajlani, ha meg akar ölelni, csókolni. : | leírás: Palóc népdalok album: Virágok vetélkedése szerkesztő: Máder László kiadó: Hungaroton kiadás éve: 1982 gyárt. szám: SLPX 18081 az albumról: Előadók: Ferencz Éva - ének Kaláka együttes: Gryllus Dániel - ének (A/3), citera (A/3, 8), sopranino és alt blockflöte (A/3), nádsíp (A/3), basszus blockflöte (A/6), szoprán blockflöte (A/8), okarina (A/8) Gryllus Vilmos - ének (A/3), cselló (A/3, 6, 8), nagybőgő (A/3) Huzella Péter - ének (A/3), gitár (A/3, 8), kolomp (A/3), köcsögduda (A/8) Radványi Balázs - ének (A/3), triangulum (A/3), dob (A/3), tambura (A/8) Tary László - fuvola (B/3) Dömötör László - klarinét (B/3) Szakály Ágnes - cimbalom (B/3) A Magyar Rádió és Televízió Kamaraegyüttese (B1, 5) Vezényel: Bolberitz Tamás (B/1), Nagy Ferenc (B/5) A Magyar Rádió felvétele. Ferencz Éva a fiatal népdalénekesek "törzsgárdájához" tartozik. ugyancsak az első Röpülj páva fölfedezettje. Előttünk van még az akkori tizenéves kislány átszellemült arcocskája, amint a dallamok bűvöletében csak úgy ontja magából a legszebb és legnehezebb, gazdagon ékesített, régi stílusú erdélyi és moldvai énekeket. Pályafutása azóta a szemünk előtt zajlott le. Legtöbb pályatársnőjével ellentétben, akiket valósággal a népdal iránti tömegigény vonzott az énekesi hivatáshoz, Ferencz Éva kezdettől fogva tisztán látta az előadóművészethez vezető sajátos útját. Első nagy sikere után végezte el a Színművészeti Főiskolát, és folytatta tanulmányait. A hazánkban kibontakozott városi folklorizmus elmélyült stílushűségre való törekvésének egyik rokonszenves eredménye, hogy legtöbb fiatal népdalénekesnőnk már kislány korában elsajátította a paraszti énektechnikát, hogy az számára a dalolás egyetlen természetes megnyilvánulása lett. Ferencz Éva tudta, hogy ő nem erőltetheti magára a feszes gégefő állású paraszti torokhangot. A paaraszti hangzás kétségtelenül fontos, de nem kizárólagos ismérve a sokat vitatott népi hangvételnek, s neki szent meggyőződése volt, hogy a konzervatóriumi, akadémiai értelemben képzett hang sem szükségképpen gátolja a népdal stílushű megszólaltatását. Énekelni tanult, hogy hangja kiteljesedjék, kiegyensúlyozottá váljék, és nem azért, hogy a népdalhoz nem illő előadói eszközök alkalmazásával engedményeket tegyen a Kodály által kárhoztatott operás, operettes előadásnak. Művészetének titka, hogy egyesül benne a kiművelt hang érzéki szépsége a népművészet hagyományos, tartózkodó puritanizmusával. Széll Jenő (1982)