| Virágok vetélkedése | |
előadó: | Ferencz Éva, Kaláka együttes |
szerkesztő: | Máder László |
kiadó: | Hungaroton |
kiadás éve: | 1982 |
gyártási szám: | SLPX 18081 |
könyvtári jelzet: | MMH_1021 |
az albumról: |
Előadók:
Ferencz Éva - ének
Kaláka együttes:
Gryllus Dániel - ének (A/3), citera (A/3, 8), sopranino és alt blockflöte (A/3), nádsíp (A/3), basszus blockflöte (A/6), szoprán blockflöte (A/8), okarina (A/8)
Gryllus Vilmos - ének (A/3), cselló (A/3, 6, 8), nagybőgő (A/3)
Huzella Péter - ének (A/3), gitár (A/3, 8), kolomp (A/3), köcsögduda (A/8)
Radványi Balázs - ének (A/3), triangulum (A/3), dob (A/3), tambura (A/8)
Tary László - fuvola (B/3)
Dömötör László - klarinét (B/3)
Szakály Ágnes - cimbalom (B/3)
A Magyar Rádió és Televízió Kamaraegyüttese (B1, 5)
Vezényel: Bolberitz Tamás (B/1), Nagy Ferenc (B/5)
A Magyar Rádió felvétele.
Ferencz Éva a fiatal népdalénekesek "törzsgárdájához" tartozik. ugyancsak az első Röpülj páva fölfedezettje. Előttünk van még az akkori tizenéves kislány átszellemült arcocskája, amint a dallamok bűvöletében csak úgy ontja magából a legszebb és legnehezebb, gazdagon ékesített, régi stílusú erdélyi és moldvai énekeket. Pályafutása azóta a szemünk előtt zajlott le. Legtöbb pályatársnőjével ellentétben, akiket valósággal a népdal iránti tömegigény vonzott az énekesi hivatáshoz, Ferencz Éva kezdettől fogva tisztán látta az előadóművészethez vezető sajátos útját. Első nagy sikere után végezte el a Színművészeti Főiskolát, és folytatta tanulmányait. A hazánkban kibontakozott városi folklorizmus elmélyült stílushűségre való törekvésének egyik rokonszenves eredménye, hogy legtöbb fiatal népdalénekesnőnk már kislány korában elsajátította a paraszti énektechnikát, hogy az számára a dalolás egyetlen természetes megnyilvánulása lett. Ferencz Éva tudta, hogy ő nem erőltetheti magára a feszes gégefő állású paraszti torokhangot. A paaraszti hangzás kétségtelenül fontos, de nem kizárólagos ismérve a sokat vitatott népi hangvételnek, s neki szent meggyőződése volt, hogy a konzervatóriumi, akadémiai értelemben képzett hang sem szükségképpen gátolja a népdal stílushű megszólaltatását. Énekelni tanult, hogy hangja kiteljesedjék, kiegyensúlyozottá váljék, és nem azért, hogy a népdalhoz nem illő előadói eszközök alkalmazásával engedményeket tegyen a Kodály által kárhoztatott operás, operettes előadásnak.
Művészetének titka, hogy egyesül benne a kiművelt hang érzéki szépsége a népművészet hagyományos, tartózkodó puritanizmusával.
Széll Jenő (1982)
|
|
felvételek: |
Kicsapnám a vidám ökröm a gyepre / Duna vize, Tisza vize / Nincsen kedvem, mert elvitte a fecske |
Kicsi utca, kicsi ház / Kerek utca, kicsi ház |
Magos hegyen / Eressz be rózsám / Téli zöld / Dunna, dunna, tarka dunna |
Szerelem, szerelem / Kísérj el galambom / Megszóltak, megszóltak már a vénasszonyok / Jaj, de szépet álmodtam |
Virágok vetélkedése |
Tavaszi szél utat száraszt / Tavasz, tavasz, gyenge tavasz |
Most kezdtem egy barna legényt szeretni |
Osztopáni malomárok / Tele kertem zsályával / Éva, szívem lánya / Víz alá, víz alá |
Madárka, madárka, ne zavard a vizet / A kapuban a szekér / Ne búsuljon senki menyecskéje |
Nem messze van Lőrinc napja / Híres Nyéken híres kislány vagyok én / Learatták már a tiszta búzát |
Őrségi gyermekdalok |
Szépen veri az eső a virágot / Meg kell a búzának érni / A múlt nyáron nem volt eső |
Fut a bácsi a ló után / Csörög börög a legyecske / Mikor kend es Laci bátyám / Hidló végén, padló végén |
|