Egy csöpp véribű’ származott nyavalák gyűjtés   előadó: Berkes Józsefné Golovics Etel műfaj: imádság etnikum: magyar település: Zselicszentpál vármegye: Somogy tájegység: Dél-Dunántúl nagytáj: Dunántúl gyűjtő: Erdélyi Zsuzsanna felvétel helye: Zselicszentpál felvétel időpontja: 1971. november 2. szöveg: Egy csöpp véribű származott nyavalák, Mondják őrzőangyalának, Őrzőangyala mondja szent fiának, Szent fiad, Távoztassod el a nyavalákat, Hogy mög ne akadhasson se husába, Se csontjába, Semmiféle tetemeibe mög ne akadhasson! Boldogasszon, Szent igéidet, Szent parancsolatidat, Parancsold a nyavaláknak, Hogy mög ne akadhasson se husába, Se csontjába, Semmiféle tete(me)ibe mög ne akadhasson! Töl(gy) szülte fát, Fa szülte virágját, Virágja szülte Szent Annát, Szent Anna szülte Szűz Máriát, Szűz Mária szülte szent fiát, Szent fiad! Távoztassod el a nyavalákot, Hogy mög ne akadhasson se husába, Se csontjába. Semmiféle tetemeibe mög ne akadhasson. Dami(l)jon! Mégis mondom Dami(l)jon! Ködve legyön boszorkán(y) száz szamár szőréve, Hatvan leán hajáva, Boldogasszon igéive­, Úgy ne árthasson, mint Krisztus Urunknak, ámen. leírás: Öntőimádság album: Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok 1. kiadó: Hungaroton kiadás éve: 1991 gyárt. szám: SLPX 14118 az albumról: Gyűjtő és közreadó: Erdélyi Zsuzsanna A lemez összeállításában közreműködött: Lovász Irén "Ritkán bukkanhat gyűjtő s kutató olyan mélységesen mély és gazdag lelőhelyre, mint amilyenre Erdélyi Zsuzsa bukkant. Alig múlt esztendeje, hogy hangfelvevő gépje egy Somogy-megyei faluban különös, furcsa, aranyban s vérben térdeplő imádságszöveget rögzített: egy mnépi eredetű, apokrif imát, s azóta már - amint hallom, olvasom - négy-ötezerre is megszaporodott a hasonló szövegek száma. Nem tudom, hogy a fölfedezés elsősége is őt illeti-e vagy másokat. Ezt majd eldöntik, és döntsék is el a gondos tudósok. De ha a fölfedezésben nem is: a föltárásban mindenképpen övé az érdem. Ő élte át, személyes ügyként, a közhelyszerű »utolsó pillanat« megrázó sürgetését: csodálkozni és örülni később is ráérünk, de vagy most ugrunk fejest az örvénybe, vagy soha, hiszen akiktől gyűjteni lehet, nem újraszülető közösségek, csoportok, hanem elszórtan élő idős asszonyok, egyre mélyebbre merülők, egyre hallgatagabbak... Munkája nyomán egy nemlétezőnek, illetve elveszettnek hitt lánc szemei kerültek elő az idő több százados rétegei alól. A máig élő népi imádságokban a korai magyar középkorral s folytatásként a rákövetkező századokkal kerülhetünk megejtő közelségbe." Csoóri Sándor: Csipkekoronák. Élet és Irodalom, 1972. V. 6. Technikai rekonstrukció: Sztanó Pál