Bódogságos szép Szűz Mária megfereszté az ő áldott szent fiát gyűjtés   előadó: Demse Dávidné Antal Lucia műfaj: imádság etnikum: magyar település: Klézse tájegység: Moldva nagytáj: Moldva és Bukovina gyűjtő: Erdélyi Zsuzsanna felvétel helye: Sásd felvétel időpontja: 1972. május 17. szöveg: Bódogságos szép Szűz Mária megfereszté az ő áldott szent fiát. Jordán vizibe, bétakará fehér fetyolatba, elindula Názáret városba Krisztus Urunknak misijire, mise hallgatni. Összetalálkozék három zsidó l(j)eánva(l), kitakarák, megnezék, halá(l)ra igizék, minnyá elfittyene. Összetalálkozék Szent Ilona asszonva(l), azt kérdé Szent Ilona asszon: Mi(t) sírsz, mit keseregsz Bódogságos szép Szűz Mária? Hodne sírjak, hodne keseregjek, Elindultam Krisztus Urunknak misijire mise hallgatni, Esszetalálkozám három zsidó l(j)eánva(l), Szent fiamat kitakarák, megnezék, halára igizék, minnyá elfittyene. Ne sírj, ne keseregj, Bódogságos szép Szűz Mária! Menjünk e törjünk három magyaró ágat, égessünk belőle kilen(c) szenet, hányjuk bé vízbe, mossuk meg vele, Uljan tisztán maradjon, mind e Krisztus Urunk adta az anyja méhibe, az anyja szülte erre a világra. leírás: Vízvetés-gyeszkentálás album: Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok 1. kiadó: Hungaroton kiadás éve: 1991 gyárt. szám: SLPX 14118 az albumról: Gyűjtő és közreadó: Erdélyi Zsuzsanna A lemez összeállításában közreműködött: Lovász Irén "Ritkán bukkanhat gyűjtő s kutató olyan mélységesen mély és gazdag lelőhelyre, mint amilyenre Erdélyi Zsuzsa bukkant. Alig múlt esztendeje, hogy hangfelvevő gépje egy Somogy-megyei faluban különös, furcsa, aranyban s vérben térdeplő imádságszöveget rögzített: egy mnépi eredetű, apokrif imát, s azóta már - amint hallom, olvasom - négy-ötezerre is megszaporodott a hasonló szövegek száma. Nem tudom, hogy a fölfedezés elsősége is őt illeti-e vagy másokat. Ezt majd eldöntik, és döntsék is el a gondos tudósok. De ha a fölfedezésben nem is: a föltárásban mindenképpen övé az érdem. Ő élte át, személyes ügyként, a közhelyszerű »utolsó pillanat« megrázó sürgetését: csodálkozni és örülni később is ráérünk, de vagy most ugrunk fejest az örvénybe, vagy soha, hiszen akiktől gyűjteni lehet, nem újraszülető közösségek, csoportok, hanem elszórtan élő idős asszonyok, egyre mélyebbre merülők, egyre hallgatagabbak... Munkája nyomán egy nemlétezőnek, illetve elveszettnek hitt lánc szemei kerültek elő az idő több százados rétegei alól. A máig élő népi imádságokban a korai magyar középkorral s folytatásként a rákövetkező századokkal kerülhetünk megejtő közelségbe." Csoóri Sándor: Csipkekoronák. Élet és Irodalom, 1972. V. 6. Technikai rekonstrukció: Sztanó Pál