| Elindult a nagy Sátán hetvenhét fiával | gyűjtés | | előadó: | Dávid Illésné Istók Rozália | műfaj: | imádság | etnikum: | magyar | település: | Klézse | tájegység: | Moldva | nagytáj: | Moldva és Bukovina | gyűjtő: | Erdélyi Zsuzsanna | felvétel helye: | Egyházaskozár | felvétel időpontja: | 1976. augusztus 1. | szöveg: | Elindul a nagy Sátá(n),
Hetvenhét fiával,
Hetvenhét leányával,
Hetvenhét onokájával.
Menjen bé ennek e Katinak e fejin!
Menjen ki e talpán!
Csontja-bontját hányja!
Piros vérit igya!
Színyi hírvassza!
Tér(j) meg, tér(j) meg, te na(gy) Sátán!
Hetvenhét fiadval,
Hetvenhét lányodval,
Hetvenhét onokádval!
Ne menj bé ennek e Katinak e fejin!
Ne menj ki talpán, hanem menj el a kősziklába!
Kősziklába vannak tündérleányok.
Tündérleányoknak menj bé fejiken!
Menj ki talpikon!
Csontja-bontját hányjad!
Piros vérit igyad!
Színyit hírvaszd!
Tisztán hadd ezt a Katit,
Mind ez anyja szülte világra,
Bódogságos Szűz Mária hatta. | leírás: | Ijedés ellen
| album:
| Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok 1. | kiadó: | Hungaroton | kiadás éve: | 1991 | gyárt. szám: | SLPX 14118
| az albumról: |
Gyűjtő és közreadó: Erdélyi Zsuzsanna
A lemez összeállításában közreműködött: Lovász Irén
"Ritkán bukkanhat gyűjtő s kutató olyan mélységesen mély és gazdag lelőhelyre, mint amilyenre Erdélyi Zsuzsa bukkant. Alig múlt esztendeje, hogy hangfelvevő gépje egy Somogy-megyei faluban különös, furcsa, aranyban s vérben térdeplő imádságszöveget rögzített: egy mnépi eredetű, apokrif imát, s azóta már - amint hallom, olvasom - négy-ötezerre is megszaporodott a hasonló szövegek száma.
Nem tudom, hogy a fölfedezés elsősége is őt illeti-e vagy másokat. Ezt majd eldöntik, és döntsék is el a gondos tudósok. De ha a fölfedezésben nem is: a föltárásban mindenképpen övé az érdem. Ő élte át, személyes ügyként, a közhelyszerű »utolsó pillanat« megrázó sürgetését: csodálkozni és örülni később is ráérünk, de vagy most ugrunk fejest az örvénybe, vagy soha, hiszen akiktől gyűjteni lehet, nem újraszülető közösségek, csoportok, hanem elszórtan élő idős asszonyok, egyre mélyebbre merülők, egyre hallgatagabbak...
Munkája nyomán egy nemlétezőnek, illetve elveszettnek hitt lánc szemei kerültek elő az idő több százados rétegei alól. A máig élő népi imádságokban a korai magyar középkorral s folytatásként a rákövetkező századokkal kerülhetünk megejtő közelségbe."
Csoóri Sándor: Csipkekoronák. Élet és Irodalom, 1972. V. 6.
Technikai rekonstrukció: Sztanó Pál
|
|