Elindult Szent Antal hét fiával gyűjtés   előadó: Fazekas Mihályné Nagy Jusztina műfaj: imádság etnikum: magyar település: Hadikfalva vármegye: Bukovina tájegység: Bukovina nagytáj: Moldva és Bukovina gyűjtő: Erdélyi Zsuzsanna felvétel helye: Felsőnána felvétel időpontja: 1971. október 18. szöveg: Elindult Szent Antal hét fiával, hét leányával, hetvenhétféle unokájával. Tüzes orbáncos dagadott sebeivel, Fene farkasaival, vad oroszlánjaival, Hogy (mondjam) Jusztinának gyenge szüvit elszorítom, piros vérét ott megiszom. Térj meg, Szent Antal! Kérlek a Jézus Krisztus keserves kínszenvedésére, Öt mélységes sebeire. Eredj el az erdőkre, Ott a vad oroszlányoknak gyenge szüviket szorí(t)sd el, piros vériket ott idd meg! Térj meg Szent Antal, vagy akármiféle eredet vagy! Mikor Krisztus a fődön járt, Hegyek nőttek, Kövek tő(t)tek, Krisztus mennybemenetele után mindenek megtértek. Térj meg te is, akármiféle eredet vagy! Az Úrjézus Krisztusnak gyéken ágya, kőpárnája, Sütelen kása, fötelen pogácsa, Ez a Krisztus Urunk vacsorája. Kérlek erre a keserves kínszenvedésekre, Térj meg, akármiféle eredet vagy! Édes Jézusom, nem az én akaratom szerint, Miképpen mennyben, úgy legyen a fődön. Ha te akarod, mutasd meg a te irgalmasságodat! Ne nézd bűneinket, sok ellened való cselekedeteinket! Édes Jézusom. - Eztet és odamondom. leírás: Szent Antal tüze album: Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok 1. kiadó: Hungaroton kiadás éve: 1991 gyárt. szám: SLPX 14118 az albumról: Gyűjtő és közreadó: Erdélyi Zsuzsanna A lemez összeállításában közreműködött: Lovász Irén "Ritkán bukkanhat gyűjtő s kutató olyan mélységesen mély és gazdag lelőhelyre, mint amilyenre Erdélyi Zsuzsa bukkant. Alig múlt esztendeje, hogy hangfelvevő gépje egy Somogy-megyei faluban különös, furcsa, aranyban s vérben térdeplő imádságszöveget rögzített: egy mnépi eredetű, apokrif imát, s azóta már - amint hallom, olvasom - négy-ötezerre is megszaporodott a hasonló szövegek száma. Nem tudom, hogy a fölfedezés elsősége is őt illeti-e vagy másokat. Ezt majd eldöntik, és döntsék is el a gondos tudósok. De ha a fölfedezésben nem is: a föltárásban mindenképpen övé az érdem. Ő élte át, személyes ügyként, a közhelyszerű »utolsó pillanat« megrázó sürgetését: csodálkozni és örülni később is ráérünk, de vagy most ugrunk fejest az örvénybe, vagy soha, hiszen akiktől gyűjteni lehet, nem újraszülető közösségek, csoportok, hanem elszórtan élő idős asszonyok, egyre mélyebbre merülők, egyre hallgatagabbak... Munkája nyomán egy nemlétezőnek, illetve elveszettnek hitt lánc szemei kerültek elő az idő több százados rétegei alól. A máig élő népi imádságokban a korai magyar középkorral s folytatásként a rákövetkező századokkal kerülhetünk megejtő közelségbe." Csoóri Sándor: Csipkekoronák. Élet és Irodalom, 1972. V. 6. Technikai rekonstrukció: Sztanó Pál