Szent Jánosnak szép tiszta aranyos vize
gyűjtés
 
előadó: Molnár Sándorné Muhel Erzsébet
műfaj: imádság
etnikum: magyar
település:Kistelek
vármegye:Csongrád
tájegység:Alsó-Tisza vidék
nagytáj:Alföld
gyűjtő: Erdélyi Zsuzsanna
felvétel helye: Kistelek
felvétel időpontja: 1973. április 10.
szöveg: Dicsértessék az Úrjézus Krisztusnak drága szent neve!
Szent Jánosnak szép tiszta aranyos vize,
Szent Anna, elindult ág,
Megcsapta a szememet.
Ág után vér,
Vér után termés,
Termés után hályog,
Hályog után sötétség.
Az Úrjézus Krisztus Paradicsomába van három szép virág,
Az alatt ül három szűz leány.
Az egyik a vért mossa,
A másik a termést hasítja,
A harmadik a hályogot hasítja.
A vér eloszoljon,
A szememről,
A Krisztus Jézus öt mélységes sebeié,
A hályog hasadjon le a Krisztus Jézus haláláér(r)t,
A Boldogságos Szűz Máriának fájdalmáé(r)t,
A vér a termés a hályogot vegye le!
A Boldogságos Szűz elment a Kálvária-hegyre,
Máriának a szent kenetje, Szentháromságnak nagy ereje vegye le
A szememről a hályogot! Ammen.
leírás: Hályog ellen
album: Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok 1.
kiadó:Hungaroton
kiadás éve: 1991
gyárt. szám: SLPX 14118
az albumról: Gyűjtő és közreadó: Erdélyi Zsuzsanna
A lemez összeállításában közreműködött: Lovász Irén

"Ritkán bukkanhat gyűjtő s kutató olyan mélységesen mély és gazdag lelőhelyre, mint amilyenre Erdélyi Zsuzsa bukkant. Alig múlt esztendeje, hogy hangfelvevő gépje egy Somogy-megyei faluban különös, furcsa, aranyban s vérben térdeplő imádságszöveget rögzített: egy mnépi eredetű, apokrif imát, s azóta már - amint hallom, olvasom - négy-ötezerre is megszaporodott a hasonló szövegek száma.
Nem tudom, hogy a fölfedezés elsősége is őt illeti-e vagy másokat. Ezt majd eldöntik, és döntsék is el a gondos tudósok. De ha a fölfedezésben nem is: a föltárásban mindenképpen övé az érdem. Ő élte át, személyes ügyként, a közhelyszerű »utolsó pillanat« megrázó sürgetését: csodálkozni és örülni később is ráérünk, de vagy most ugrunk fejest az örvénybe, vagy soha, hiszen akiktől gyűjteni lehet, nem újraszülető közösségek, csoportok, hanem elszórtan élő idős asszonyok, egyre mélyebbre merülők, egyre hallgatagabbak...
Munkája nyomán egy nemlétezőnek, illetve elveszettnek hitt lánc szemei kerültek elő az idő több százados rétegei alól. A máig élő népi imádságokban a korai magyar középkorral s folytatásként a rákövetkező századokkal kerülhetünk megejtő közelségbe."
Csoóri Sándor: Csipkekoronák. Élet és Irodalom, 1972. V. 6.

Technikai rekonstrukció: Sztanó Pál