Kősziklák repednek, halottak föltámadnak gyűjtés   előadó: Molnár Sándorné Muhel Erzsébet műfaj: imádság etnikum: magyar település: Kistelek vármegye: Csongrád tájegység: Alsó-Tisza vidék nagytáj: Alföld gyűjtő: Erdélyi Zsuzsanna felvétel helye: Kistelek felvétel időpontja: 1972. április 10. szöveg: Kősziklák repednek, Halottak föltámadnak, Krisztus Urunkat megfogták és Júdás elébe állították, Azt kérdik tőle: - Mit félsz? Mit reszketsz? Talán a hideg lel?! Nem lel engem, nem is kivánom. Azt se lelje soha, aki az én keserves kínszenvedésemről, halálomról megemlékezik. Ó, hajnal, hajnal, Piros szép hajnal, Engem vendégségbe hívnak. De én nem megyek, Elküldöm az én hideglelésemet, Aki ezt elmondja háromszor a napfölkelte előtt, És három-három Miatyánkot, annyi Üdvüzlégyet és egy Hiszekegyet és fölaján(l)ja Jézus utolsó rázásáért és tiszta szívből mondja el. Amen. leírás: Hasznos ima a hideglelés ellen album: Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok 1. kiadó: Hungaroton kiadás éve: 1991 gyárt. szám: SLPX 14118 az albumról: Gyűjtő és közreadó: Erdélyi Zsuzsanna A lemez összeállításában közreműködött: Lovász Irén "Ritkán bukkanhat gyűjtő s kutató olyan mélységesen mély és gazdag lelőhelyre, mint amilyenre Erdélyi Zsuzsa bukkant. Alig múlt esztendeje, hogy hangfelvevő gépje egy Somogy-megyei faluban különös, furcsa, aranyban s vérben térdeplő imádságszöveget rögzített: egy mnépi eredetű, apokrif imát, s azóta már - amint hallom, olvasom - négy-ötezerre is megszaporodott a hasonló szövegek száma. Nem tudom, hogy a fölfedezés elsősége is őt illeti-e vagy másokat. Ezt majd eldöntik, és döntsék is el a gondos tudósok. De ha a fölfedezésben nem is: a föltárásban mindenképpen övé az érdem. Ő élte át, személyes ügyként, a közhelyszerű »utolsó pillanat« megrázó sürgetését: csodálkozni és örülni később is ráérünk, de vagy most ugrunk fejest az örvénybe, vagy soha, hiszen akiktől gyűjteni lehet, nem újraszülető közösségek, csoportok, hanem elszórtan élő idős asszonyok, egyre mélyebbre merülők, egyre hallgatagabbak... Munkája nyomán egy nemlétezőnek, illetve elveszettnek hitt lánc szemei kerültek elő az idő több százados rétegei alól. A máig élő népi imádságokban a korai magyar középkorral s folytatásként a rákövetkező századokkal kerülhetünk megejtő közelségbe." Csoóri Sándor: Csipkekoronák. Élet és Irodalom, 1972. V. 6. Technikai rekonstrukció: Sztanó Pál