| Halld, fülem, halld, angyalok zengését | gyűjtés | | előadó: | Mátyás Sándorné Sebestyén Gizella | műfaj: | imádság | etnikum: | magyar | település: | Andrásfalva | vármegye: | Bukovina | tájegység: | Bukovina | nagytáj: | Moldva és Bukovina | gyűjtő: | Erdélyi Zsuzsanna | felvétel helye: | Kakasd | felvétel időpontja: | 1970. február 1. | szöveg: | Halld, fülem, halld, angyalok zengését,
Mert eljött az Úrjézus lelki mennyegzőre,
Tisztíts, Uram, utat vitethessünk mennybe,
Isten elejibe!
Számláltathassunk meg mennyei sereggel,
Ó, te gonosz Sátán, ne kísérgess engem,
Mert van nekem fejem,
Fejem az Úrjézus Krisztus,
Menj el elejébe,
Megfelel képibe,
Szentlélek, Szentlélek,
Szállj be szívembe,
Erősítsd meg hitemet,
Szenteld meg lelkemet!
Mert mellettem van egy Isten,
Előttem Boldogasszony,
Fejem fölött három Mária,
Körülöttem ezer angyal,
A kezembe szent kereszt,
A szájamba szent ostya,
Az árthasson s védhessen,
Éjcakának idején,
Nekem más senkise,
Aki elveszen előlem egy Istent,
Mellőlem Boldogasszonyt,
Fejem felöl három Máriát,
Körülöttem ezer angyalt,
A kezemből szent keresztet,
A szájamból szent kenetet,
(A) szívemből szent ostyát, ámen. | leírás: | Haldokló mellett
| album:
| Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok 1. | kiadó: | Hungaroton | kiadás éve: | 1991 | gyárt. szám: | SLPX 14118
| az albumról: |
Gyűjtő és közreadó: Erdélyi Zsuzsanna
A lemez összeállításában közreműködött: Lovász Irén
"Ritkán bukkanhat gyűjtő s kutató olyan mélységesen mély és gazdag lelőhelyre, mint amilyenre Erdélyi Zsuzsa bukkant. Alig múlt esztendeje, hogy hangfelvevő gépje egy Somogy-megyei faluban különös, furcsa, aranyban s vérben térdeplő imádságszöveget rögzített: egy mnépi eredetű, apokrif imát, s azóta már - amint hallom, olvasom - négy-ötezerre is megszaporodott a hasonló szövegek száma.
Nem tudom, hogy a fölfedezés elsősége is őt illeti-e vagy másokat. Ezt majd eldöntik, és döntsék is el a gondos tudósok. De ha a fölfedezésben nem is: a föltárásban mindenképpen övé az érdem. Ő élte át, személyes ügyként, a közhelyszerű »utolsó pillanat« megrázó sürgetését: csodálkozni és örülni később is ráérünk, de vagy most ugrunk fejest az örvénybe, vagy soha, hiszen akiktől gyűjteni lehet, nem újraszülető közösségek, csoportok, hanem elszórtan élő idős asszonyok, egyre mélyebbre merülők, egyre hallgatagabbak...
Munkája nyomán egy nemlétezőnek, illetve elveszettnek hitt lánc szemei kerültek elő az idő több százados rétegei alól. A máig élő népi imádságokban a korai magyar középkorral s folytatásként a rákövetkező századokkal kerülhetünk megejtő közelségbe."
Csoóri Sándor: Csipkekoronák. Élet és Irodalom, 1972. V. 6.
Technikai rekonstrukció: Sztanó Pál
|
|