Elindula Szűz leán Szen Margit gyűjtés   előadó: Simon Ferenc Józsefné Fazakas Ilona műfaj: imádság etnikum: magyar település: Lészped tájegység: Moldva nagytáj: Moldva és Bukovina gyűjtő: Erdélyi Zsuzsanna felvétel helye: Mekényes felvétel időpontja: 1970. január 19. szöveg: Elindula Szűz leán Szen Margit, Hónya alatt viszi aranymedencéit, Aranymedencéibe Krisztus Jézusnak harminchat csepp vérit, Bódugságos Szűz Máriának fátyolát, Szen Benedeknek szárnyát, szárnyékját, Szent Antalnak kötelit, hét sing olvasoját. Megtalálkozék sátányokval, sárkányokval, Kérdik a sátányok, sárkányok: Mi dolog legyen, Szűz leán Szen Margit, hézád nem közeledhetünk? Felelén a Szen Szűz: Hézám nem es közeledhettek, ha tiszta lelkek nem vattok. Mert én hónyom alatt viszen aranymedencéimet, Aranymedencémbe Krisztus Jédusnak harminchat csepp vérit, Bódugságos Szűz Máriának fátyolát, Szen Benedeknek szárnyát, szárnyékját, Szent Antalnak kötelit, hét sing olvasoját. Ki ez(e)ket az imádságokat elmondja, Este lefektyibe, Reggel felköttyibe, Mennyorsázg akpuja kinyittatik, Embernek lelke bévitetik, áment. leírás: Szűz leán Szen Margit imádsága album: Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok 1. kiadó: Hungaroton kiadás éve: 1991 gyárt. szám: SLPX 14118 az albumról: Gyűjtő és közreadó: Erdélyi Zsuzsanna A lemez összeállításában közreműködött: Lovász Irén "Ritkán bukkanhat gyűjtő s kutató olyan mélységesen mély és gazdag lelőhelyre, mint amilyenre Erdélyi Zsuzsa bukkant. Alig múlt esztendeje, hogy hangfelvevő gépje egy Somogy-megyei faluban különös, furcsa, aranyban s vérben térdeplő imádságszöveget rögzített: egy mnépi eredetű, apokrif imát, s azóta már - amint hallom, olvasom - négy-ötezerre is megszaporodott a hasonló szövegek száma. Nem tudom, hogy a fölfedezés elsősége is őt illeti-e vagy másokat. Ezt majd eldöntik, és döntsék is el a gondos tudósok. De ha a fölfedezésben nem is: a föltárásban mindenképpen övé az érdem. Ő élte át, személyes ügyként, a közhelyszerű »utolsó pillanat« megrázó sürgetését: csodálkozni és örülni később is ráérünk, de vagy most ugrunk fejest az örvénybe, vagy soha, hiszen akiktől gyűjteni lehet, nem újraszülető közösségek, csoportok, hanem elszórtan élő idős asszonyok, egyre mélyebbre merülők, egyre hallgatagabbak... Munkája nyomán egy nemlétezőnek, illetve elveszettnek hitt lánc szemei kerültek elő az idő több százados rétegei alól. A máig élő népi imádságokban a korai magyar középkorral s folytatásként a rákövetkező századokkal kerülhetünk megejtő közelségbe." Csoóri Sándor: Csipkekoronák. Élet és Irodalom, 1972. V. 6. Technikai rekonstrukció: Sztanó Pál