Ki ez a ház? Szent Vendel háza gyűjtés   előadó: Antalovics Istvánné Rohán Anna műfaj: imádság etnikum: magyar település: Patosfa vármegye: Somogy tájegység: Dél-Dunántúl nagytáj: Dunántúl gyűjtő: Erdélyi Zsuzsanna felvétel helye: Somogylad felvétel időpontja: 1972. augusztus 3. szöveg: Ki ez a ház? Szent Vendel háza. Kű küszöbje, Vas ajtaja, Réz a kú(l)jcsa, Hét szén tömjén az ablakán, Négy őrző angyal a négy sarkán. Mária kátja nagy fönnszóval éjfélkorba: Alusztok-e, szegények? Aludjatok, szegények! Én majd körösztölök Öt ujammal, Száz szentömmel, Ezernyi angyalokkal, Tizenkét apostollal. Amott megy a kis Jézus. Lelkem látogató Jézus. Beteg a lelkem a bűnökér, Készül a lélek az örök életre. Ó, ha én möggyónha(t)nék, Krisztus nyomába léphetnék, Ott találnék egy aranyos szentegyházat, Ki kivü kincses, Bellű irgalmas. Abba ül asszonyunk, Mária, Kezébe könyve, Nyakába királ(y)né olvasója. Aki ezt az imádságot este lefektibe, röggel fölkeltibe elmondja, Száz napi bucsut nyer. leírás: Kű küszöbje album: Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok 1. kiadó: Hungaroton kiadás éve: 1991 gyárt. szám: SLPX 14118 az albumról: Gyűjtő és közreadó: Erdélyi Zsuzsanna A lemez összeállításában közreműködött: Lovász Irén "Ritkán bukkanhat gyűjtő s kutató olyan mélységesen mély és gazdag lelőhelyre, mint amilyenre Erdélyi Zsuzsa bukkant. Alig múlt esztendeje, hogy hangfelvevő gépje egy Somogy-megyei faluban különös, furcsa, aranyban s vérben térdeplő imádságszöveget rögzített: egy mnépi eredetű, apokrif imát, s azóta már - amint hallom, olvasom - négy-ötezerre is megszaporodott a hasonló szövegek száma. Nem tudom, hogy a fölfedezés elsősége is őt illeti-e vagy másokat. Ezt majd eldöntik, és döntsék is el a gondos tudósok. De ha a fölfedezésben nem is: a föltárásban mindenképpen övé az érdem. Ő élte át, személyes ügyként, a közhelyszerű »utolsó pillanat« megrázó sürgetését: csodálkozni és örülni később is ráérünk, de vagy most ugrunk fejest az örvénybe, vagy soha, hiszen akiktől gyűjteni lehet, nem újraszülető közösségek, csoportok, hanem elszórtan élő idős asszonyok, egyre mélyebbre merülők, egyre hallgatagabbak... Munkája nyomán egy nemlétezőnek, illetve elveszettnek hitt lánc szemei kerültek elő az idő több százados rétegei alól. A máig élő népi imádságokban a korai magyar középkorral s folytatásként a rákövetkező századokkal kerülhetünk megejtő közelségbe." Csoóri Sándor: Csipkekoronák. Élet és Irodalom, 1972. V. 6. Technikai rekonstrukció: Sztanó Pál