Fehér rózsa, Mária, engem Jézus találjon gyűjtés   előadó: Androsics Istvánné Hegedűs Terézia műfaj: imádság etnikum: magyar település: Öreglak vármegye: Somogy tájegység: Somogy nagytáj: Dunántúl gyűjtő: Erdélyi Zsuzsanna felvétel helye: Öreglak felvétel időpontja: 1972. július 7. szöveg: Fehér rózsa, Mária, Engem Jézus találjon, Szeretetével szeressen, Szent véréve(l) megváltso(n). Kel’, föl Mária, Elvitték a szent fiadat, Dárdávo’ dárdázták, Koronávol koronázták. Hét csöpp vére elcsöppent, Az angyalok fölszedték, Jeruzsáleomba vitték. Három ágú orgona Menn(y)nek, főnek magos angyal, Ó, fiam, fiam, fényes Jézus, Nyújts’ ki szen(t) kezedet Hadd kössem be szent sebedet! Ki ezt az imádságot elmondaná este, reggel, Hét bűne bocsánatja. Fölajánlom, Uram, ezen kis imádságomat, Az Úrjézus Krisztusnak a keserves kínszenvedéséér’, A Boldogságos Szűz Máriának hét szívbéli fájdalmáér’, Magam pátrénusomér’, Őrző szent angyalomér’, Uton, vízen járókér’, Övegyekér’, Árvákér’, Szegény megnyomorultakér’. Ó, édes Jézusom, édes Jézus Krisztusom, Légy irgalmas, Légy kegyelmes, Mint tehozzád megtérő bűnös fiadhó’, leányodhó’. Édes Jézusom hálákat adok teneked Ho(gy) megőrizté’, Megtartottá’ E mái szentséges szent napodo(n), Őrizzé’ és tarts meg ezen sötét éjszakának üdején, Tűztől, víztől, Veszedelemtű’, Szerencsétlenségtű’ Kétségbeeséstű’, A hirtelen haláltú’, Az ördögnek incselkedésétű’, És a gonosz ember szándékjátú’ ámen. leírás: Jeruzsáleomba vitték album: Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok 1. kiadó: Hungaroton kiadás éve: 1991 gyárt. szám: SLPX 14118 az albumról: Gyűjtő és közreadó: Erdélyi Zsuzsanna A lemez összeállításában közreműködött: Lovász Irén "Ritkán bukkanhat gyűjtő s kutató olyan mélységesen mély és gazdag lelőhelyre, mint amilyenre Erdélyi Zsuzsa bukkant. Alig múlt esztendeje, hogy hangfelvevő gépje egy Somogy-megyei faluban különös, furcsa, aranyban s vérben térdeplő imádságszöveget rögzített: egy mnépi eredetű, apokrif imát, s azóta már - amint hallom, olvasom - négy-ötezerre is megszaporodott a hasonló szövegek száma. Nem tudom, hogy a fölfedezés elsősége is őt illeti-e vagy másokat. Ezt majd eldöntik, és döntsék is el a gondos tudósok. De ha a fölfedezésben nem is: a föltárásban mindenképpen övé az érdem. Ő élte át, személyes ügyként, a közhelyszerű »utolsó pillanat« megrázó sürgetését: csodálkozni és örülni később is ráérünk, de vagy most ugrunk fejest az örvénybe, vagy soha, hiszen akiktől gyűjteni lehet, nem újraszülető közösségek, csoportok, hanem elszórtan élő idős asszonyok, egyre mélyebbre merülők, egyre hallgatagabbak... Munkája nyomán egy nemlétezőnek, illetve elveszettnek hitt lánc szemei kerültek elő az idő több százados rétegei alól. A máig élő népi imádságokban a korai magyar középkorral s folytatásként a rákövetkező századokkal kerülhetünk megejtő közelségbe." Csoóri Sándor: Csipkekoronák. Élet és Irodalom, 1972. V. 6. Technikai rekonstrukció: Sztanó Pál