| Szól a kakas é’félytájon | gyűjtés | | előadó: | Fehér Mihályné Szabó Anna | műfaj: | imádság | etnikum: | magyar | település: | Alsóbodok | vármegye: | Nyitra | tájegység: | Zoborvidék | nagytáj: | Felföld | gyűjtő: | Erdélyi Zsuzsanna | felvétel helye: | Alsóbodok | felvétel időpontja: | 1973. november 5. | szöveg: | Szól a kakas é’félytájon.
Máriát kiáltják:
Kel’ föl, Mária,
Megfogták a szent fiadot!
Keresztfára szögeztík,
E(gy) csepp víre elcsöppent,
Az angyalok fölszedtík,
Szent városba bevittík,
Jézus eleibe tettík,
Aki ezt a kevés imádságocskát
Este, reggel elmondja,
Hét halálos bűne megbocsájtatik, ammen.
Ebbe’ házba’ nígy szög van,
Mind a nígybe’ angyal van,
Közepibe’ Jézus Krisztus,
Mária az ablakba’,
Szent fiát pólyázza,
Odarepű’t két angyal,
Szárnya alá vette,
Fő’repű’t az égbe.
Az ég megnyí’t,
Minden lílek megörűl(t),
Csak az nem, aki ídesapját, ídesanyját megverte,
Én nem vertem csak szándíkba’ vóltam,
A szándík nagyobb, mint a cselekedet, ammen. | leírás: | Mária az ablakba’
| album:
| Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok 1. | kiadó: | Hungaroton | kiadás éve: | 1991 | gyárt. szám: | SLPX 14118
| az albumról: |
Gyűjtő és közreadó: Erdélyi Zsuzsanna
A lemez összeállításában közreműködött: Lovász Irén
"Ritkán bukkanhat gyűjtő s kutató olyan mélységesen mély és gazdag lelőhelyre, mint amilyenre Erdélyi Zsuzsa bukkant. Alig múlt esztendeje, hogy hangfelvevő gépje egy Somogy-megyei faluban különös, furcsa, aranyban s vérben térdeplő imádságszöveget rögzített: egy mnépi eredetű, apokrif imát, s azóta már - amint hallom, olvasom - négy-ötezerre is megszaporodott a hasonló szövegek száma.
Nem tudom, hogy a fölfedezés elsősége is őt illeti-e vagy másokat. Ezt majd eldöntik, és döntsék is el a gondos tudósok. De ha a fölfedezésben nem is: a föltárásban mindenképpen övé az érdem. Ő élte át, személyes ügyként, a közhelyszerű »utolsó pillanat« megrázó sürgetését: csodálkozni és örülni később is ráérünk, de vagy most ugrunk fejest az örvénybe, vagy soha, hiszen akiktől gyűjteni lehet, nem újraszülető közösségek, csoportok, hanem elszórtan élő idős asszonyok, egyre mélyebbre merülők, egyre hallgatagabbak...
Munkája nyomán egy nemlétezőnek, illetve elveszettnek hitt lánc szemei kerültek elő az idő több százados rétegei alól. A máig élő népi imádságokban a korai magyar középkorral s folytatásként a rákövetkező századokkal kerülhetünk megejtő közelségbe."
Csoóri Sándor: Csipkekoronák. Élet és Irodalom, 1972. V. 6.
Technikai rekonstrukció: Sztanó Pál
|
|