Ma vagyon pintek, annak napja gyűjtés   előadó: Kraval Józsefné Mali Margit műfaj: imádság etnikum: magyar település: Babindál vármegye: Nyitra tájegység: Zoborvidék nagytáj: Felföld gyűjtő: Erdélyi Zsuzsanna felvétel helye: Bábindál felvétel időpontja: 1973. november 13. szöveg: Ma vagyon pintek. Annak napja. Menne Jézus a kínszínhel(y)re. Ott vagyon egy odvas fa. Kívű’ aranyos. Belű’ kegyelmes. Abba’ mondatik hétszer hat szent mise. Én ott hallgatom. Szerelmes fiamma(l). Ártatlan Jézusomma(l). Eccer elkapják mellőlem a kegyetlen zsidók. Keresem. Utcákról utcákra. Sehun nem találom. Előtalálom Szent Lukács evangélistát: Nem-e láttad szerelmes fiamat, Ártatlan Jézusomat? Ó, anyám, anyám! Szíp Szűz Mária! Menj el a magas Kárváriára! Ott vagyon fölfeszítve. Ecettel, epéve’ itatták, Oldalát dárdával megnyitották. Ó, anyám, anyám! Szíp Szűz Mária! Azt gondoltam, hogy Te leszel bús, És én vagyok bús! Én lefekszek én ágyamba, Testi-lelki koporsómba. Keröl’ kereszt, őrizz angyal! Egyik őrzi testemet, Másik őrzi őrzi lelkemet, Harmadik őrzi világ életemet. Ág szülte világot, Világ szülte Szent Annát, Szent Anna szülte Máriát, Mária szülte szent fiát. Ó, fiam, fiam! Nyisd meg a kapukot! Mos’ meg az útakot! Arra viszik bárgyút, kelhet, kenetet, Az oltáriszentsíget. Boldogasszonnak tisztölettire És annak elnyerisire. Úgy legyen Úr Jézus, ámmen! Aki ezt az imádságot Naponta háromszor elmondja Tudva lészen, mikor lesz halálának utolsó órája. leírás: Ott vagyon egy odva fa album: Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok 1. kiadó: Hungaroton kiadás éve: 1991 gyárt. szám: SLPX 14118 az albumról: Gyűjtő és közreadó: Erdélyi Zsuzsanna A lemez összeállításában közreműködött: Lovász Irén "Ritkán bukkanhat gyűjtő s kutató olyan mélységesen mély és gazdag lelőhelyre, mint amilyenre Erdélyi Zsuzsa bukkant. Alig múlt esztendeje, hogy hangfelvevő gépje egy Somogy-megyei faluban különös, furcsa, aranyban s vérben térdeplő imádságszöveget rögzített: egy mnépi eredetű, apokrif imát, s azóta már - amint hallom, olvasom - négy-ötezerre is megszaporodott a hasonló szövegek száma. Nem tudom, hogy a fölfedezés elsősége is őt illeti-e vagy másokat. Ezt majd eldöntik, és döntsék is el a gondos tudósok. De ha a fölfedezésben nem is: a föltárásban mindenképpen övé az érdem. Ő élte át, személyes ügyként, a közhelyszerű »utolsó pillanat« megrázó sürgetését: csodálkozni és örülni később is ráérünk, de vagy most ugrunk fejest az örvénybe, vagy soha, hiszen akiktől gyűjteni lehet, nem újraszülető közösségek, csoportok, hanem elszórtan élő idős asszonyok, egyre mélyebbre merülők, egyre hallgatagabbak... Munkája nyomán egy nemlétezőnek, illetve elveszettnek hitt lánc szemei kerültek elő az idő több százados rétegei alól. A máig élő népi imádságokban a korai magyar középkorral s folytatásként a rákövetkező századokkal kerülhetünk megejtő közelségbe." Csoóri Sándor: Csipkekoronák. Élet és Irodalom, 1972. V. 6. Technikai rekonstrukció: Sztanó Pál