Ó, hajnal, hajnal, rózsaszinű szép piros hajnal gyűjtés   előadó: özv. Váli Józsefné Matuz Mária műfaj: imádság etnikum: magyar település: Szatmárnémeti vármegye: Szatmár tájegység: Szatmár nagytáj: Alföld gyűjtő: Erdélyi Zsuzsanna felvétel helye: Pestlőrinc felvétel időpontja: 1978. február 20. szöveg: Ó, hajnal, hajnal, Rózsaszínű szép piros hajnal, Kibe’ Mária nyugoszik. Úr tőlle születik, Világ tőlle hadatik, Pokol tőlle töretik, Nap tőlle nyugoszik. Elindult a Boldogságos szép Szűz Mária, Szentpusztába’, megtalálta Szentkápolnát, Hol Szent Péter és Szent Pál, Az első szent misét szolgálta. Ő úgymond: Szent Péter, Szent Pál, Nem láttad-e az én szent fiamat, A te Urad Jézus Krisztusodat? Ó, anyánk, anyánk, Boldogságos Szent Szűzanyánk! Eridj fel a Sinai hegyére, Ott meglátod szent fiadat, A mi Urunk Jézus Krisztusunkat. Vasostorral ostorozzák, Mély gödörbe taszigatják, Gyenge inai szakadozik, Piros vére futamodik, ammen. leírás: Elindult Szentpusztába album: Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok 1. kiadó: Hungaroton kiadás éve: 1991 gyárt. szám: SLPX 14118 az albumról: Gyűjtő és közreadó: Erdélyi Zsuzsanna A lemez összeállításában közreműködött: Lovász Irén "Ritkán bukkanhat gyűjtő s kutató olyan mélységesen mély és gazdag lelőhelyre, mint amilyenre Erdélyi Zsuzsa bukkant. Alig múlt esztendeje, hogy hangfelvevő gépje egy Somogy-megyei faluban különös, furcsa, aranyban s vérben térdeplő imádságszöveget rögzített: egy mnépi eredetű, apokrif imát, s azóta már - amint hallom, olvasom - négy-ötezerre is megszaporodott a hasonló szövegek száma. Nem tudom, hogy a fölfedezés elsősége is őt illeti-e vagy másokat. Ezt majd eldöntik, és döntsék is el a gondos tudósok. De ha a fölfedezésben nem is: a föltárásban mindenképpen övé az érdem. Ő élte át, személyes ügyként, a közhelyszerű »utolsó pillanat« megrázó sürgetését: csodálkozni és örülni később is ráérünk, de vagy most ugrunk fejest az örvénybe, vagy soha, hiszen akiktől gyűjteni lehet, nem újraszülető közösségek, csoportok, hanem elszórtan élő idős asszonyok, egyre mélyebbre merülők, egyre hallgatagabbak... Munkája nyomán egy nemlétezőnek, illetve elveszettnek hitt lánc szemei kerültek elő az idő több százados rétegei alól. A máig élő népi imádságokban a korai magyar középkorral s folytatásként a rákövetkező századokkal kerülhetünk megejtő közelségbe." Csoóri Sándor: Csipkekoronák. Élet és Irodalom, 1972. V. 6. Technikai rekonstrukció: Sztanó Pál