Mikor az Úrjézus a földön járt gyűjtés   előadó: Besze Andrásné Vadas Margit műfaj: imádság etnikum: magyar település: Nógrádmegyer vármegye: Nógrád tájegység: Karancs alja (Palócföld) nagytáj: Felföld gyűjtő: Erdélyi Zsuzsanna felvétel helye: Nógrádmegyer felvétel időpontja: 1970. december 15. szöveg: Mikor az Úrjézus a földön járt, Jeruzsálembe’ szállást nem taná(l)t. Bemenvén egy házba, vendégfogadóba Dícsértessék a Jézus! Nem annának az Úrjézusnak az ő érdeméén szállást? Nem adok az Úrjézusnak az ő érdeméén szállást, Mert lesznek sok gazdag vendégek, csúfot tennének belűle. Menj el, menj el a váras végire, Ott lakik egy szegén’ Veronika asszon! Dícsértessék a Jézus! Nem annának-e az ÚrJézusnak az ő érdeméén szállást? Honne annék az Úrjézusnak az ő érdeméén szállást, Van nékem házam, Három vetett ágyam. A legszebbikbe fektetem az Úrjézust, A fejinél kel a Nap, Lábánál a Holdvilág, Az úgy tündöklik, mind a világ. Váras végin van egy kis kápolnácske, Abba’ mondja Szent Péter a szent misét. Odamenvén a Mária, Kérdi Péter Máriát: Mér’ jötté’ te ide? Harmadnaptú’ szent fiamot keresem. Térgyig vérbe’ állva, Könyökig könnyűbe’, Szent haját rángatják, Szent szakállát rángatják, Büdös nyálva(l) köpdösik, Vaskesztyűvel arconverik, – Na akkor oszt elmehetett . – Aki eztet elmondja, úgy menne mennyeknek országába, Mint a korozsbéli kis gyermekecske. leírás: Harmadnaptú’ szent fiamot keresem album: Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok 1. kiadó: Hungaroton kiadás éve: 1991 gyárt. szám: SLPX 14118 az albumról: Gyűjtő és közreadó: Erdélyi Zsuzsanna A lemez összeállításában közreműködött: Lovász Irén "Ritkán bukkanhat gyűjtő s kutató olyan mélységesen mély és gazdag lelőhelyre, mint amilyenre Erdélyi Zsuzsa bukkant. Alig múlt esztendeje, hogy hangfelvevő gépje egy Somogy-megyei faluban különös, furcsa, aranyban s vérben térdeplő imádságszöveget rögzített: egy mnépi eredetű, apokrif imát, s azóta már - amint hallom, olvasom - négy-ötezerre is megszaporodott a hasonló szövegek száma. Nem tudom, hogy a fölfedezés elsősége is őt illeti-e vagy másokat. Ezt majd eldöntik, és döntsék is el a gondos tudósok. De ha a fölfedezésben nem is: a föltárásban mindenképpen övé az érdem. Ő élte át, személyes ügyként, a közhelyszerű »utolsó pillanat« megrázó sürgetését: csodálkozni és örülni később is ráérünk, de vagy most ugrunk fejest az örvénybe, vagy soha, hiszen akiktől gyűjteni lehet, nem újraszülető közösségek, csoportok, hanem elszórtan élő idős asszonyok, egyre mélyebbre merülők, egyre hallgatagabbak... Munkája nyomán egy nemlétezőnek, illetve elveszettnek hitt lánc szemei kerültek elő az idő több százados rétegei alól. A máig élő népi imádságokban a korai magyar középkorral s folytatásként a rákövetkező századokkal kerülhetünk megejtő közelségbe." Csoóri Sándor: Csipkekoronák. Élet és Irodalom, 1972. V. 6. Technikai rekonstrukció: Sztanó Pál