Fehér rózsa, Mária gyűjtés   előadó: Prezenszky Jánosné Szabó Katalin műfaj: imádság etnikum: magyar település: Hasznos vármegye: Heves gyűjtő: Erdélyi Zsuzsanna felvétel helye: Hasznos felvétel időpontja: 1970. november 10. szöveg: Fehér Rózsa, Mária, Engem Krisztus találtál, Szent véreddel megváltottál. Szent lelkeddel eljegyzettél. Ablakimban Mária, ajtómon Krisztus Jézus, Házam négy szögletin négy őrző angyal. Őrizz angyal, őrizz, míg Mária nyugszik. Kelj fel, Mária, kelj fel! Szent fiadat elvitték, Keresztfára feszítették, Három csepp vérit kicseppentették, Az angyalok felszedték, Áriomba bevették. A tenger közepibe’ van egy aranyos templom, Abban van egy aranyos asztal. Az Úrjézus Krisztus odahajtotta szent fejit. Kimutatta öt sebeit. Eredjetek, emberek Bal karotokra vegyetek kardot, Hirdessétek a fekete szín fölött, Pénteken reggeltől, Szombaton ebédig, Vasárnap miseig, Aki ezt a kis imádságot este, reggel elmondja, Me(g)nyittatik annak a mennyország ajtaja. leírás: Bal karotokra vegyetke kardot album: Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok 1. kiadó: Hungaroton kiadás éve: 1991 gyárt. szám: SLPX 14118 az albumról: Gyűjtő és közreadó: Erdélyi Zsuzsanna A lemez összeállításában közreműködött: Lovász Irén "Ritkán bukkanhat gyűjtő s kutató olyan mélységesen mély és gazdag lelőhelyre, mint amilyenre Erdélyi Zsuzsa bukkant. Alig múlt esztendeje, hogy hangfelvevő gépje egy Somogy-megyei faluban különös, furcsa, aranyban s vérben térdeplő imádságszöveget rögzített: egy mnépi eredetű, apokrif imát, s azóta már - amint hallom, olvasom - négy-ötezerre is megszaporodott a hasonló szövegek száma. Nem tudom, hogy a fölfedezés elsősége is őt illeti-e vagy másokat. Ezt majd eldöntik, és döntsék is el a gondos tudósok. De ha a fölfedezésben nem is: a föltárásban mindenképpen övé az érdem. Ő élte át, személyes ügyként, a közhelyszerű »utolsó pillanat« megrázó sürgetését: csodálkozni és örülni később is ráérünk, de vagy most ugrunk fejest az örvénybe, vagy soha, hiszen akiktől gyűjteni lehet, nem újraszülető közösségek, csoportok, hanem elszórtan élő idős asszonyok, egyre mélyebbre merülők, egyre hallgatagabbak... Munkája nyomán egy nemlétezőnek, illetve elveszettnek hitt lánc szemei kerültek elő az idő több százados rétegei alól. A máig élő népi imádságokban a korai magyar középkorral s folytatásként a rákövetkező századokkal kerülhetünk megejtő közelségbe." Csoóri Sándor: Csipkekoronák. Élet és Irodalom, 1972. V. 6. Technikai rekonstrukció: Sztanó Pál