Ó, szép piros hajnal gyűjtés   előadó: Balogh Lajosné Baranyi Erzsébet műfaj: imádság etnikum: magyar település: Mátraverebély vármegye: Nógrád tájegység: Mátra vidék (Palócföld) nagytáj: Felföld gyűjtő: Erdélyi Zsuzsanna felvétel helye: Mátraverebély felvétel időpontja: 1970. szeptember 6. szöveg: Ó, szép piros hajnal, Mária nyúgodik, Naptól adatik, Pokol tüle töredik. Eleven ostya, Úristen, Neked adom lelkemet, Örök üdvösségemet, Látok két rózsapásztort, Szennél szent oltárt, Ott mondja Szent Pál, Szent Péter első új miséjit. Arra megy a Boldogságos Szüzanya. Ó, anyám, anyám, mé’ hallgatod első új misém? Ó, fiam, Szent Pál, Szent Péter, honne hallgatnám, Máma teljes harmadnapja, Elvesztettem isteni fiamot, Fényes Jézus Krisztusomot. Lépj keresztű’ küszöbödön. Ereszd le aran’ színű hajadot! Tekints föl a Csinai nagy hegyre, Ott látod isteni fiadot, fényes Jézus Krisztusodot. Dárdával dárdázzák, Vasustorral ustorozzák, Tüviskes koronával koronázzák. Ó, ártatlan Jézus megszólal: Bizonyomra mondom, Aki este lefektyibe’ elmondja, Reggel fölkeltyibe’ elmondja, Pokol ajta(ja) lepecsételve, Mennyország ajta(ja) nyitva, Befogadja az Úrjézus az ő szerelmes szent színe elejben. Úgy engedd meg, Úrjézusom! leírás: Tekints föl a Csinai nagy hegyre album: Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok 1. kiadó: Hungaroton kiadás éve: 1991 gyárt. szám: SLPX 14118 az albumról: Gyűjtő és közreadó: Erdélyi Zsuzsanna A lemez összeállításában közreműködött: Lovász Irén "Ritkán bukkanhat gyűjtő s kutató olyan mélységesen mély és gazdag lelőhelyre, mint amilyenre Erdélyi Zsuzsa bukkant. Alig múlt esztendeje, hogy hangfelvevő gépje egy Somogy-megyei faluban különös, furcsa, aranyban s vérben térdeplő imádságszöveget rögzített: egy mnépi eredetű, apokrif imát, s azóta már - amint hallom, olvasom - négy-ötezerre is megszaporodott a hasonló szövegek száma. Nem tudom, hogy a fölfedezés elsősége is őt illeti-e vagy másokat. Ezt majd eldöntik, és döntsék is el a gondos tudósok. De ha a fölfedezésben nem is: a föltárásban mindenképpen övé az érdem. Ő élte át, személyes ügyként, a közhelyszerű »utolsó pillanat« megrázó sürgetését: csodálkozni és örülni később is ráérünk, de vagy most ugrunk fejest az örvénybe, vagy soha, hiszen akiktől gyűjteni lehet, nem újraszülető közösségek, csoportok, hanem elszórtan élő idős asszonyok, egyre mélyebbre merülők, egyre hallgatagabbak... Munkája nyomán egy nemlétezőnek, illetve elveszettnek hitt lánc szemei kerültek elő az idő több százados rétegei alól. A máig élő népi imádságokban a korai magyar középkorral s folytatásként a rákövetkező századokkal kerülhetünk megejtő közelségbe." Csoóri Sándor: Csipkekoronák. Élet és Irodalom, 1972. V. 6. Technikai rekonstrukció: Sztanó Pál