| | | Hol (h)ol vagyon a Boldogságos szép Szűz? | | gyűjtés | | | | előadó: | Szabó Józsefné Slezák Anna | | műfaj: | imádság | | etnikum: | magyar | | település: | Tereske | | vármegye: | Nógrád | | nagytáj: | Felföld | | gyűjtő: | Erdélyi Zsuzsanna | | felvétel helye: | Tereske | | felvétel időpontja: | 1970. június 28. | | szöveg: | Hol (h)ol vagyon a Boldogságos szép Szűz?
Túl tengeren aran’fán,
Aran’fának ágán, annak üdvözült virágján,
Arra méne tizenkét apostol,
Egy sem tudta illetnyi egy angyali szóval,
Arra méne Keresztelő Szent János:
Mit sírsz, rísz, asszonyanyám, Máriám?
Ugya(n) hogyne sírnék, mikor ma vala teljes negyven nap,
Miőte szerelmes szent fiamot, nem láttam az én Jézusomot,
Eredj el asszonyanyám, Máriám, a Paradicsom-ker’be,
Áll föl a piros márván’kőre,
Ott maj(d) meglátod a te szerelmes szent fiadot,
A zsidók kínozzák,
Szent szakállát szagassák,
Ecettel, epével itatják,
Az ő szent oldalát vasdárdákkal nyitogatják,
Szent feje meghajtva,
Szíve megszomorodva,
Így eredj be (a) fekete föld szín alá,
Az Ádám magvai közé,
Kiáltsd, hirdesd,
Aki ezt a’ imádságocskát
Este lefektyibe’
Reggel fölkeltyibe’ elmondja,
Boldog lészen az élete,
Boldog a kimúlása. | | leírás: | Állj föl a piros márván’kőre
| | album:
| Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok 1. | | kiadó: | Hungaroton | | kiadás éve: | 1991 | | gyárt. szám: | SLPX 14118
| | az albumról: |
Gyűjtő és közreadó: Erdélyi Zsuzsanna
A lemez összeállításában közreműködött: Lovász Irén
"Ritkán bukkanhat gyűjtő s kutató olyan mélységesen mély és gazdag lelőhelyre, mint amilyenre Erdélyi Zsuzsa bukkant. Alig múlt esztendeje, hogy hangfelvevő gépje egy Somogy-megyei faluban különös, furcsa, aranyban s vérben térdeplő imádságszöveget rögzített: egy mnépi eredetű, apokrif imát, s azóta már - amint hallom, olvasom - négy-ötezerre is megszaporodott a hasonló szövegek száma.
Nem tudom, hogy a fölfedezés elsősége is őt illeti-e vagy másokat. Ezt majd eldöntik, és döntsék is el a gondos tudósok. De ha a fölfedezésben nem is: a föltárásban mindenképpen övé az érdem. Ő élte át, személyes ügyként, a közhelyszerű »utolsó pillanat« megrázó sürgetését: csodálkozni és örülni később is ráérünk, de vagy most ugrunk fejest az örvénybe, vagy soha, hiszen akiktől gyűjteni lehet, nem újraszülető közösségek, csoportok, hanem elszórtan élő idős asszonyok, egyre mélyebbre merülők, egyre hallgatagabbak...
Munkája nyomán egy nemlétezőnek, illetve elveszettnek hitt lánc szemei kerültek elő az idő több százados rétegei alól. A máig élő népi imádságokban a korai magyar középkorral s folytatásként a rákövetkező századokkal kerülhetünk megejtő közelségbe."
Csoóri Sándor: Csipkekoronák. Élet és Irodalom, 1972. V. 6.
Technikai rekonstrukció: Sztanó Pál
|
|
