| Én lefekszöm én ágyamba | gyűjtés | | előadó: | Herner Mihályné Vörös Anna | műfaj: | imádság | etnikum: | magyar | település: | Töröcske | vármegye: | Somogy | tájegység: | Dél-Dunántúl | nagytáj: | Dunántúl | gyűjtő: | Erdélyi Zsuzsanna | felvétel helye: | Töröcske | felvétel időpontja: | 1973. október 13. | szöveg: | Én lefekszöm én ágyomba,
Úgy mint testi koporsómba,
Engöm az angyal őrőjzö(n),
Hogy a Sátán távol járjo(n),
Kiált kokas Máriát:
Kelj föl, Mária, édösanyánk,
Mer’ mögfogták a Krisztus Urunkat,
Most feszítik a magos körösztfára.
Dárdávol dárdázzák,
Koronával koronázzák,
Egy csöpp vére csöppenik,
Az angyalok fölszedik,
Káriomba tetetik.
Krisztus Urunk sem szól, sem beszé(l),
Mégis azt mondja:
Ki ezt a szép imádságot este, röggel elmondja,
Hét halálos büne mögbocsáttatik.
(A másik mög:)
Fehér rózsa, Mária,
Minket Jézus találjo(n),
Fejünk fölött áldozik,
Mondom-mondom mondásomban
Bizon’ békét ellenünk.
Sohasem volt jobbnak jobb órája,
Mel(y)ben Krisztus Urunk születött.
A zsidók gerbelása által drága vérét hullajtja,
Egyik mondja másiknak:
Öljed, öljed az embert!
Másik mondja: - Tekin(tsd), tekin(tsd) Szűz Máriát,
Mint kösergé szent fiát!
Fiam, fiam, fényes Jézus,
Halok halálodér’
Köserves kínszenvedésödé’,
Tavasz vira-virada,
Piros hajnal hasada,
Eleveny ostya,
Úristen, nékünk ördög ellenségeink,
El akarának veszteni,
Jöjj be hozzánk, Szentlélek Úristen,
Vidámí(t)sd meg a mi szegén’ lelkünket.
Küvü’ aranyos,
Bellű’ irgalmas,
Abba’ leterítenek egy aranyszőnyegöt,
Azon áll a Jézus Krisztus térdig vérbe’,
- Hát így is mondom, hogy könyékig könnybe’,
mög úgy is mondom, hogy könyv a kezébe’,
hát most akkor melliköt?
E. Zs.: - Ahogy akarja.
- Én nem bánom - E. Zs.: - Igen, aztán? -, neköm mindegy.
E. Zs.: - Nekem is.
- Mer’ én hun így imádkozom, hon úgy.
E. Zs.: - Jó, kedveske.
- Könyékig könnybe’, vagy könyv a kezébe’,
E. Zs.: Aztán, tovább? -
Előtte állanak a próféták,
Azt mondá nékik:
Mér’ nem möntök a fekete föld szinére,
Az én számból származott szent szókat, szent igéket hirdessétök
Ez földön lött emböröknek,
Hogy engömet dicsérjenek és fölmagasztaljanak, amme(n). | leírás: | Mint kösergé szent fiát
| album:
| Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok 1. | kiadó: | Hungaroton | kiadás éve: | 1991 | gyárt. szám: | SLPX 14118
| az albumról: |
Gyűjtő és közreadó: Erdélyi Zsuzsanna
A lemez összeállításában közreműködött: Lovász Irén
"Ritkán bukkanhat gyűjtő s kutató olyan mélységesen mély és gazdag lelőhelyre, mint amilyenre Erdélyi Zsuzsa bukkant. Alig múlt esztendeje, hogy hangfelvevő gépje egy Somogy-megyei faluban különös, furcsa, aranyban s vérben térdeplő imádságszöveget rögzített: egy mnépi eredetű, apokrif imát, s azóta már - amint hallom, olvasom - négy-ötezerre is megszaporodott a hasonló szövegek száma.
Nem tudom, hogy a fölfedezés elsősége is őt illeti-e vagy másokat. Ezt majd eldöntik, és döntsék is el a gondos tudósok. De ha a fölfedezésben nem is: a föltárásban mindenképpen övé az érdem. Ő élte át, személyes ügyként, a közhelyszerű »utolsó pillanat« megrázó sürgetését: csodálkozni és örülni később is ráérünk, de vagy most ugrunk fejest az örvénybe, vagy soha, hiszen akiktől gyűjteni lehet, nem újraszülető közösségek, csoportok, hanem elszórtan élő idős asszonyok, egyre mélyebbre merülők, egyre hallgatagabbak...
Munkája nyomán egy nemlétezőnek, illetve elveszettnek hitt lánc szemei kerültek elő az idő több százados rétegei alól. A máig élő népi imádságokban a korai magyar középkorral s folytatásként a rákövetkező századokkal kerülhetünk megejtő közelségbe."
Csoóri Sándor: Csipkekoronák. Élet és Irodalom, 1972. V. 6.
Technikai rekonstrukció: Sztanó Pál
|
|