Bileydim de Derinci­ya (Derince­ye) varmazdım (Ha ezt tudtam volna, nem mentem volna Derindzsébe) gyűjtés   előadó: Abdullah Karakus gyűjtő: Bartók Béla felvétel helye: Kelköy felvétel időpontja: 1936. XI. 19. leírás: Az énekes elmondása szerint a dal szövege saját költeménye, melyet egyik rokona halála alkalmából talált ki, akit villám csapott agyon az előző nyáron. album: Bartók Béla török népzenei gyűjtése a Néprajzi Múzeum fonográf-archívumából 1. szerkesztő: Birinyi József kiadó: Hungaroton kiadás éve: 1996 gyárt. szám: HCD 18218 az albumról: Adatközlők: Hatice Deklioğlu (13 éves), írástudatlan Emine Muktat (62 éves), írástudatlan Divrikli Ali (37 éves), írástudatlan Zekeriya Çulha (23 éves), írástudatlan Abdullah Karakuş (22 éves), írástudatlan Cinli Ali Gıvrak (32 éves), írástudatlan Ahmet Torun (42 éves), írástudó Halil oğlu Ali (37 éves), írástudatlan Ali Bekir oğlu Bekir (70 éves), írástudatlan Bartók a török-magyar zenei kapcsolatok vizsgálatára készülvén tanulmányozta a Budapesten elérhető török népköltési gyűjteményeket (pl. Kúnos Ignác Budapest, 1889), majd a terepmunka előtt Istambulban átnézte a zenekonzervatórium népzenei lemezgyűjteményét, amelyet a városba vetődött vándormuzsikusokkal készítettek. A gyűjtőút 1936. november 16-29-ig tartott. Eredményeként írta 1937-ben az útról a Nyugat hasábjain: "...hogy a bejárt 80 kilométeres átmérőjű területen egy bizonyos jellegzetes dallamtípust találtam... Ennek a dallamtípusnak szerkezete meglepő rokonságot mutat a régi magyar dallamok ún. ereszkedő szerkezetével... a jugoszlávoknál, az északi és nyugati szlávoknál, a görögöknél ilyen dallamoknak nyoma sincs; még a bolgároknál is csak szórványosan találhatók. Ha tekintetbe vesszük, hogy ilyen szerkezetű dallamok nagy elterjedésben eddig csakis a magyaroknál, az Erdélyben lévő mezőségi és moldvai csángók körüli románoknál, továbbá a cseremiszeknél és északi török népeknél ismeretesek, akkor egyre bizonyosabbnak látszik, hogy ezek egy régi, ezer év előtti török zenei stílus maradványai."