Micike rózsát szed...   előadó: Korpics László és népi zenekara, Timár Ferenc, Harangozó György, felsőszölnöki Pável Ágoston vegyeskar szöveg: Micike rózsát szed virágoskertjében. Arra megy a legény és így kéri őt: Köss nékem rózsákból bokrétát, s akkor örökre az enyém leszel. Sok szép rózsát szedtem, össze hogyan kössem? Pántlikáért megyek, bokrétát úgy kötök. Alkonyatkor jöjj érte, kedvesem. *** Azt hallottam első szerelmemről, hogy más legényt választott, s vélem már nem törődik. Ha nem akarsz elhagyni köss nékem bokrétát, hogy mindenki lássa, te vagy az én szívem választottja. Örvend, örvend a szívem, hogy éjjel, nappal szerelmes sziveink közt két galamb üldögél. *** Ott lent a völgyben szellő csendesedik. AZ én szép virágom szirma szomorodik. Ez a szép virágszál olyan fehéren nyílt, amilyet én eddig sohasem láttam még. Szívemből szerettem azt a virágszálat. Ékesíteni magamat véle kívántam. Azt mondja nékem nagyon szomorúan: Sohase feledd, holnap már biztosan elhagysz te engemet. Híven szerettem és reménykedtem. Bánatomban sok könnyet hullattam. Legszebbik szerelmem elmúlt már réges-rég, dombok közt a kedves, a földbe pihenni tért. *** Az éjjel sétáltam a széles utcában. Betértem az én édes rózsámhoz. A rózsa engemet vidáman fogadott, szíves-örömest nékem ajtót nyitott. Sötét az éjszaka, köszöntelek rózsám. Tárjad ki a szíved, nézzél kedvesedre. Szerelemtől lángol a sötét éjszakában, a keskeny ösvényen, amikor hozzád jő. Édesem, kedvesem, imádott szerelmem. Első már az óra amikor boldog lész, amikor örömmel viszlek hajlékomba, hol éltünk minden napja boldogságban telik. leírás: a) Micike rózsát szed b) Azt hallottam c) Gyere Micike a virágoskertbe d) Ott lent a völgyben e) Az éjjel sétáltam album: Járd a kolót! Magyarországi délszláv népzene kiadó: Hungaroton kiadás éve: 1978 gyárt. szám: SLPX 18036 az albumról: A szöveg Dékity Márk nyersfordításai Zenei rendező: Simon Jenő Hangmérnök: Berényi István Az "Igraj kolo" – "Járd a kolót" – című hanglemez a magyarországi délszlávok gazdag népzenei hagyományából nyújt ízelítőt. A magyarországi délszlávok, nemzeti hovatartozásuk tekintetében horvátok, szerbek és szlovének. A horvátok körében több etnikai csoportot találunk, amelyek magukat sokácoknak, bosnyákoknak, bunyevácoknak, rácoknak, Dráva-menti, Mura-menti, gradistyei horvátoknak nevezik. Hazánkban megközelítőleg százezer délszláv él, főleg a déli és nyugati határ mellékén, valamint a Duna mentén Mohácstól Szentendréig, szétszórtan a magyar és más nemzetiségű lakosság között. Évszázadokkal ezelőtt a török uralom elől menekülve jöttek, vagy a hűbérurak jobbágyaiként telepedtek hazánk e vidékeire. A magukkal hozott népdalok egy része napjainkig megőrződött, más része az új környezeti hatásokra megváltozott, és új alkotások is születtek. A következőkben a magyarországi délszláv népzene kitűnő ismerőjének, Vujicsics Tihamérnak tanulmányai alapján rövid zenetörténeti áttekintést nyújtunk, adózva ezzel a tehetséges és fiatalon elhunyt, nemzetiségét szerető szakember emlékének. A széleskörű gyűjtéseire alapozott tanulmányai során Vujicsics Tihamér kiderítette, hogy a hazai délszlávoknál korábbi hangnemek csak részben őrizték meg az úgynevezett "nem temperált" formájukat, diatónikus színezésűvé váltak és ez egy újabb keletű vokális polifónia létrejöttét tette lehetővé. A kiválasztott népdalok a népzenei anyagok ismertetését nem a nemzetiségi hovatartozás, hanem a jellemző nyelvjárások szerint csoportosítjuk. A jugoszláv határ mentén – Békés, Csongrád, Baranya, Bács-Kiskun és részben Somogy – a fővárosban és környékén élő horvátok és szerbek lényegében a horvát-szerb köznyelvvel azonos vagy ahhoz közelálló "sto" nyelvjárásban beszélnek. Énekeik és dallamaik a szomszédos vajdasági és szlavóniai népzene kultúrájához kapcsolódnak, de sok olyan régi – elsősorban szokásokhoz kötött – anyagot is megőriztek, amelyek többé-kevésbé megegyeznek az ilyen jellegű hercegovinai és tengermelléki népzenével. Különösen az átai trió, a drávasztárai kórus előadásában tapasztalhatunk ősi vonatkozásokat. Ezekre a területekre a szövegek nélküli kólók, Baranyában és Bács-Kiskunban néhány páros és hármas tánc tipikus dallamai a jellemzőek, amelyeket a mohácsi, a deszki és a garai népizenekarok előadásában hallhattunk. A "sto" nyelvterületről fontos még tudni, hogy a dallamok két, sőt három szólamban jelentkeznek. A moll-jellegű dallamok dúr-harmóniákkal párosulnak. Mivel a dalok aránylag szűk hangterjedelemmel rendelkeznek, csakis a többszólamú leőadásban bontakoznak ki teljes szépségükben, erőteljes zenei és költészeti arculatukban. A Mura-menti Zala megyei horvátok a "kaj" nyelvjárást beszélik. Sajátságos zenei anyagukat a molnári kórus képviseli. Zenéjükben nagy számban maradtak fenn a régi magyar, pentaton hangsorú dallamok. Az újabb stílusú csárdásokban teljes átvételeket is tapasztalhatunk. A szövegek azonban általában nem tükörfordításai a magyarnak, hanem önállóak. A szövegköltés és rögtönzés máig is él. Egyetlen délszláv népcsoport, amely nagy előszeretettel használja a citerát. Az osztrák határ mentén – Vas és Győr-Sopron megyében – élő horvátok a "ča" nyelvjáráshoz tartoznak. E táj népzenéjét a Harangozó – Timár duó képviseli. A régi, az óhazából hozott melódiák és szövegek csaknem teljesen elfelejtődtek. Csupán az alexandrinus párvershez való gyakori ragaszkodás őriz valamit a múltból. A mai állapotok ismeretében elmondhatjuk, hogy sok az egyezés a cseh és a nyugat-morva, valamint a szlovák anyaggal dallamban és szövegben egyaránt. Feltűnő az újabb magyar-, főleg a "cigányzene" hatása is. A viszonylag egyszerű dallamaik báját és lendületét a ritmikus előadásmód adja. A Vas megyében, Szentgotthárd környékén élő szlovének dalai a legkevésbé tanulmányozottak, talán mert sokáig német-osztrák eredetűnek tartották őket. Ma már egyértelmű, hogy a terc- és sext meneteket kedvelő előadásmód alpesi hatést mutat, de eredeti szlovén szövegekkel. A népek és nemzetek közeledése, barátságának elmélyülése, a tömegkommunikációs eszközök rohamos fejlődése és elterjedése újabb és újabb hatásokat vált ki a magyarországi délszláv népzene alakulásában és formálódásában is. A rádió, a televízió, az idegenforgalom, a hivatásos és amatőr együttesek kölcsönös vendégszerepléseinek világában ma már a hazai délszlávok között is terjednek a jugoszláv zeneszerzők népdalok stílusában létrehozott művei, de az úgynevezett "vásori dalok" (nóták) is. Ennek illusztrálására választottuk Bárácz istván előadásában a "Maramica" című dalt, amely a kitűnő előadó népszerűségének köszönheti, hogy sokan népdalként kedvelik. Hisszük, hogy ez a hanglemez, amely egy csokorra valót tartalmaz a hazánkban élő délszlávok népzenéjéből, betekintést nyújt a népzene minden kedvelőjének e népcsoportok gazdag dallamkincsébe. Gyurok György